Veres Péter: A Haáz Rezső Múzeum képtára - Múzeumi füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2001)

A sikeres gyűjtést bizonyítja, hogy 1979. szeptember 11. és 14. között bemutathattuk Kolozsvárt, immár a Vármegyeháza épületében levő szerkesztőségi nagytermünkben, a székelyudvarhelyi képtárnak szánt ajándékot - azt a bizonyos Korunk Galériát, amelyet egységben tartandónak, oszthatatlannak mondottunk, és ezt írásban is rögzítettük az átadáskor, a leltár elkészítésekor. Jöhetett aztán az anyag leszállítása, a korántsem könnyű rendezés ott Udvarhelyen, autóbuszos leutazásunk a kolozsvári művészekkel (idősebbekkel és fiatalabbakkal — ma ilyet már el sem lehet képzelni). Végül pedig a feledhetetlen megnyitó ünnepség.

Szerencsére megőrződtek az írásos és képi dokumentumok; s ha nem is 1982-ben, ahogy eredetileg terveztük (a pártcenzúra durván közbeszólt, a tiltások a teljes elhallgatásig vezettek), de 1997-ben megjelenhetett a Találkozások című Korunk Galéria-album, és ebben megtalálhatók az emlékeztetők az 1979-es székelyudvarhelyi ünnepségre, a képzőművészet, a kultúra nagy erdélyi ünnepére. Ujraolvasom egykori, ott elhangzott szövegemet, és ma is érzem, indokolt volt egy Szilágyi Domokos-sor idézésével kezdeni, már csak azért is, mert a festőművész Nagy Albertnek ajánlott verse kezdődik így:

„Ki szűknek érzi a mindenséget: teremt. ”

Talán nem ámítom magam, ha azt mondom, a jelen lévők megértették Szilágyi verssorát és azt, amit a „kollektív teremtésről” hozzátettem, szó szerint elhatárolódva a „bálványteremtéstől”. A közönség, a közösség szeretetét emeltem ki - és ezt valóban mindnyájan éreztük akkor Székelyudvarhelyen. Szívesen idézem most fel azt is, ami 1979 őszén a képtárról, a múzeum feladatairól elhangzott:

,,A korszerű múzeum ugyanis nem halott tárgyak gyűjteménye. A képtár sem az. Amikor emlékeztet, mozgósít is; segít abban, hogy megpróbáljunk méltók lenni, felnőni az elődökhöz. Bethlen Gábor bronzba öntött tekintete biztat: ezen a tájon is és érdemes szembeszállni rossz hatalmakkal. A Benedek Elek-évfordulóra készült plakettet nézzük - és megelevenedik egy nagyszerű példa, hogyan lehet az anyanyelvet csendben, szerény eszközökkel hathatósan szolgálni. A képtár faláról Kós Károly arca néz ránk, kegyetlen gondoktól árkolt, mégis bízó, mert jövőt látó tekintettel; és akkor eszünkbe jut az ő sokfajta teremtése, amelyben nem az utolsó a Barabás Miklós Céh, az erdélyi képzőművészek egykori érdekvédelmi egyesülete. És újra

24