Pál-Antal Sándor: Marosszék és Marosvásárhely az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc idején. Korabli iratok, jegyzőkönyvek, lajstromok - Múzeumi füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2001)
Dokumentumok
2or. A fennebb tisztelt magyarhoni küldöttség megjelent a polgári gyűlésbe, holott is előbb főbíró atyánkfia előadja a küldöttség ideküldetése okát és megbízatását, azután pedig egyikük Gál Sándor úr felszólítására, Felséges Fejedelmünk és az egész uralkodó osztrákház aránti tántoríthatatlan hűségről, Erdélynek Magyarhonnali egyesülése aránti meleg rokonszenvről, nádor őfelsége és a Magyar Ministérium aránti mély tiszteletről és ezekhezi hű ragaszkodásról az öszvegyűlt nagyszámú népnek ünnepélyes nyilatkozatiból értesülvén a küldöttség, Gál Sándor a legnagyobb hazafi buzgósággal olvasá fel ministerelnök gróf Batthyányi Lajos úr aláírása alatt, Pesten folyó hó 19kén költ, s kinyomatva lévő felszólítását, mely szóról-szóra így következik: „Magyarország Minister Elnöke a Szabad Székely Székekhez és Székely határ őri ezredekhez. Nemes Székely Nemzet, tisztelt Polgártársaim! Évezredet felülmúló idő kapcsolta a székely és magyar nemzetnek egy törzsről fakadó sarjadékát egybe, érdekünk, jó és balszerencsénk hajdan óta mindenkor egy volt. Némely politikai hibás nézetek talán saját botlásunk is bennünket egymástól egy időre külön szakasztának ugyan, de a testvéri szeretet, atyafiság és rokonszenv kapcsát mindamellett megingatni semmi vihar, semmi ellenműködés mindeddig képes nem vala. A Magyarhon, magyar nemzet felett tornyosodé fergeteg aggályos veszéllyel fenyeget, minden órán kitörésre hajlik, a vész harangja megkondult, némely idegen nemzetiségek megirigylék a békés nyugalmat, melyet Árpád nemzete a Duna és Tisza partjain századok óta élvezett. Tisztelt Polgártársaim! Bár a két testvérhonnak tettleges edgyesülése, melyet legforróbb vágyunkként öröklénk őseinktől, mindeddig meg nem történt is, elvileg azonban elfogadva kegyelmes urunk királyunk változhatlan szavával szentesítve van. Ezért mint Magyarországnak első független ministerelnöke, és ideiglenes hadministere bízva a vitéz székely nemzetnek világszerte elismert rendületlen harciasságában, s magyar testvérei iránti ingadozatlan szeretetében, hivatalos tisztemnél fogva saját felelőségem alatt sietek önöket felszólítani, hogy miként erről az Erdélyi Főhadi Kormányót mai nap már értesítettem, addig is míg a rendeletemre felséges Urunk királyunk jóváhagyását pótlólagosan megnyerném, e levelem vételével tüstént Magyarországba a Szeged tájékára telepítendő elhatározott 12000 fegyveres katonaságból állandó táborba siessenek, hol valamint az átkelő helyeken is, illető élelmökről, fogadtatásukról már kellőleg gondoskodva van. Ügyünk közös, a kocka egyaránt fordul, mind a két testvér nemzetnek, ne hagyják örök hazafiúi meleg szavamat hidegen és részvétlenül elhangzani. 75
