Pál-Antal Sándor: Marosszék és Marosvásárhely az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc idején. Korabli iratok, jegyzőkönyvek, lajstromok - Múzeumi füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2001)

Dokumentumok

Az említett országos működések között leverőleg lepett meg; jobb érzéseinket megfagylalá, szebb hitünket lesújtá, a rémítő hír, hogy a szabadsággal megajándékozott köznép öldökli volt földesurait, öldökli mesterséges kínzással a védtelen fegyvertelen nőket és gyermekeket is, írtja nemzetünket, égeti öszve a falukat és városokat - e hír elhatott az ezt megelőzött oláh gyűlések tartása után az akkori Királyi Kormány engedelmével öszvegyűlt Agyagfalvi Székely Nemzeti gyűlésre; felháborítá annak tagjait is, és azok kijövének a védtelen nemzet oltalmára.

Időközbe ama másik szentesített törvényt is létesítendők, formáltuk nemzetőrségünket, nyertünk evégre felsőbb akaratból kevés császári fegyvert is.

Míg az Agyagfalváról jött székely nemzetőrség a vidékeink egy részén száguldozó rablócsapatokat igyekeztek feltartóztatni, 1848beli November 5én lármaharang kondula meg városunkba a rémítő hírrel, hogy más oldalról roppant csoport vonul városunk felé. Mit teheténk? Gyermekeinket és saját életünket, a legutolsót védendők; megragadok a nékünk engedett császári fegyvereket, s a székelységnek még itt lévő részével kétségbe esetten sieténk az öldöklők elébe; de megállóit gondolatunk, meghűlt vérünk, midőn az öldöklő nép helyett városunknak szegzett ágyúkkal császári katonákat szemlélünk - letevénk a fegyvert - az ágyuk megdördülésére a székelyek el-, mü városunkba vissza vonulánk, s a másnap November 6án béjövő császári katonákat vendégszeretőleg fogadjuk vala, de gátla ebbe az, hogy a császáriak mögött bétódult ellenséges köznépfelkelés roppant tömege három napi többszázezer forintokra menő nyilvános rablásának kitéteténk.

Mü az események ily bonyolódását, az emberség érdekében tett áldozatok ily eredményeit érteni, magyarázni nem tudók ugyan, de bizalmunk vissza kezdett térni, mert nyolc nap múlva indula ki városunkból a katonaság, a mellé csatlakozott köznépfelkelés, az itt maradt császári katonák által védve hittük magunkat - azonba December utolsó napján a császári katonák véletlen eltávozása ellenben a szabadsággal megajándékozott köznép egy nagy tömegének városunkhoz közelítése, új rémülésbe ejtett! Sok derék lakos társainkat temetők el e napokban, mint az aggasztó félelem martalékait - nem annyira már úgyis leapasztott javaink, mint saját életünk természet szerinti féltése lévén hátra. A November 5ki azon csalódás miatt, hogy a vélt öldöklők helyett császári táborral találkozánk, saját életünk veszélye, s netalán egy újjabb tévedés között csaknem kéttségbe esve rebegénk, hódolatunk nyilvánítása után lefegyverzettettek. Városi Tanácsunk megtalálta a cs. kir. Fő Fladi Kormányt - világosítást és védelmet kért, de míg erre választ nyerhete, Januarius közepén egy magyarországi tábor bészállott már azelőtt két héttel minden császári katonáktól üressen hagyatott városunkba.

485