Pál-Antal Sándor: Marosszék és Marosvásárhely az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc idején. Korabli iratok, jegyzőkönyvek, lajstromok - Múzeumi füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2001)
Dokumentumok
mondotta is a vádlotti 2. és a vádlói 4. tanúk szerint szájával „álljunk a magyarok mellé, mert három veder bort ád a mosoni gróf“, de tettel töstént ellenkezőt cselekedett, mert a vádlói 1., 2., 3., 8. tanúk szerint az apja által leküldött ólával éjnek idején gyűjtötte öszve és vezérelte Régenbe a többi vécéi oláhokat, az 1., 2. tanúk szerint azt Ígérvén, hogy lesz dolgok, mert grénicserek lesznek. Minő belvonzalom és szabad akarat vezérelte mindkét vádlottakat, kitűnik a vádlói 3., vádlotti 2., 3., 4., 5. tanúi vallomásokból, melyek szerint mindezek épp akkor történtek, mikor e megye és város népének nagy része a Régenbe s környékin tanyászott, s kegyetlenkedéséről elhíresedett Urbán táborának közeledésitől félt, s annak kegyetlenkedéseit több verseni futással igyekezett kerülni, és a melyek szerint bárha a több felvezérelt vécéi oláhok Régen végitől megtérve hazajöttek, s a székely táborral Szászrégen felé vonulva Urbán ellen harcra szállottak, vádlottak közül egyik is vissza nem jött, hanem csakis azután kerültek elé, miután Gédéon Marosvásárhelyt ellenséges táborával megszállotta. Mindkettőre nézve a vádlói 1., 2., 3., 7., 8. tanúk vallomásából, hogy Nagy Pálnak a vécéi határba lévő erdeje levágására ők ingerelték, biztatták a falusiakot, állítván részint, hogy az már az oláh eklézsiáé részint, hogy a falué, ezeken kívül: Moga Jánosra nézve a vádlói 3., 7., a vádlotti 2., 3. tanúk vallomásából, hogy az ellenséges tábornak Marosvásárhelyt léte alatt a faluba tiszti hivatalba volt, 1., 2. vádlói tanúk szerint magát kapitánynak neveztette, hívatta és a vádlói 1., 2., 3., 7., vádlotti 2., 3. tanúk szerint ő hajtotta az oláhokat a marosvásárhelyi vár fedezett erősítésére, még pedig a vádlói 1. tanú szerint a vonakodókat veréssel fenyegette, azon oláhokat, kik azelőtt a magyarokkal tartottak, e kötelesség teljesítésére nemcsak nem kényszerítette, sőt ezen szókkal élve „ Te ne jöjj, mert eddig is a magyarokkal tartottál“, a vádló 1. és 3. tanúk szerint. Ezen bizonyítások ellenébe a vádlottak részéről részletesen tett azon védelmek, mintha senkit ellenséges táborba vezéreltek, egyik is hivatalt nem viselt, a veceieknek nem parancsolt, őket semmire nem erőltette, a falusiakkal lett Régenbe menés után hamar visszatértek, a magyaroknak ellenségei soha nem voltak, Régenbe is részint kényszerítve, részint mint tudatlanok fel nem fogva, miként lehet ellenséges tábor, hol cs. katonaság van, mentek. A Nagy Pál erdeje levágásába izgatok nem voltak, s különben is e tárgy béke útján elenyészett. Moga Mihály mint küldött, úgy jelent meg Balásfalván és Naszódon, Moga János pedig büntetéssel volt kényszerítve a várőrizetre, érvényeseknek nem tekintetődhetnek részint mert a fennebbiekben ellenkező van bizonyítva, részint mert Moga Mihálynak nemcsak abban rejlik vétke, hogy az említett helyeken mint küldött megjelent, ha- 440
