Pál-Antal Sándor: Marosszék és Marosvásárhely az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc idején. Korabli iratok, jegyzőkönyvek, lajstromok - Múzeumi füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2001)
Dokumentumok
180. 1849. május 12., Marosvásárhely Eredeti. Mszék It, Forradalmi szervek iratai 53/1849. sz. p.35. Maros Megye Polgári Rendes Törvényszéke. Iksz. 163; Nap szám 12; Tárgy: A hivatalos felperesnek szabadi Nyisel vagy Mán Juonné Pintyilia Véronika rab alperes ellen bujkáló férjinek s másoknak eleség szolgáltatásért és elfogatásukat akadályoztatott hírmondásért a polgári törvényszéken indított bűnvádi keresetében. ítélet: A hivatalos felperes keresetét e szerint adja fel: Alperes nem gondolva a bujtogatók és rablók béfogatásuk aránt kiadott rendeléssel, férjét Mán Juont és bűntársait a szabadi erdőben lappangtatta, nékiek oda titkon eleséget szolgáltatott, béfogatásuk aránti intézményeket hírül vitte, s ez által a béfogatást akadályoztatta, és kéri az alkalmazható törvények értelmében szigorúan büntettetni. Alperes kirendelt ügyvéd által derekas védelmében állítja, hogy ő nem ellenségnek, hanem csendes polgár férjének, ki félelmében szaladott vala el, vitt eleséget azon szent kötelesség és hit ereje mellett, melyet az oltár előtt fogadott, s melynél fogva, mint hív feleség, azt a szükség esetekre ápolni és táplálni tartozott, következőleg ezen ténye nem büntetést, sőt dicséretet érdemel, de különben az ellene felidézett tanúk férje elfogásában fáradozván szenvedélyesek, azokkal a keresetet bizonyítani nem lehet, ezen vád okánál fogva fölmentésit kérte. Fontolóra vévén a polgári törvényszék a vádló és mentő okokat, a vádokok igazolása végett béadott B. alatti bizonyítványt megvizsgálván, miután az ebbe foglalt tanúkat, az alperesi kifogást érvénytelennek nyilvánítva felvehetőknek határozta, a kereset értelmében úgy találta, hogy az említett B. alatti nyomozásban foglalt tanúk vallomásából kitetszik, miként Mán Juon bizonyos bűntényeiért tiszti rendelet értelmébe vala béfogandó, s béfogadhatását a szabadi erdőköni bujkálásával, lappangásával kívánta kikerülni és bírói meggyőződésig világos, mikor alperes alattomosan és titkon említett férjének hollétit tudva eleséget szolgáltatott, és éppen mikor az erdőből jött volna ki férjétől, a bírák által, kiknek férje elfogása kötelességükké vala téve, elfogatott. Következésképpen úgy tekinti az alperest, mint aki férje Mán Juonnak a közjóra törekedőleg kiadott tiszti rendelet kijátszhatására tudva segédkezeket nyújtott, s a tiszti rendelet teljesedésébe vételét is akadályoztatni szándékosan törekedett, s minthogy ilyetén törvényellenes s különösen a jelen körülmények között veszélyes cselekedetre férje aránt az oltár előtt fogadott hit ereje sem kötelezhette, miben egyedül kívánja mentségit helyheztetni, büntetésre méltónak 431
