Pál-Antal Sándor: Marosszék és Marosvásárhely az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc idején. Korabli iratok, jegyzőkönyvek, lajstromok - Múzeumi füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2001)

Dokumentumok

még a honvéd gyalogság legénysége is, mind a lovassághoz akart átlépni. Nem hiszem, hogy legyen egy ember, ki a lovassághoz már béállott legény­séget a gyalogsághoz át tudná tétetni, és ha ezt a Kormány el is próbálná, következetlenséget árulván el, bizodalmatlanságot ébresztene maga ellen. Maradjunk tehát következetesek, és ne zavarjuk többé alatvalóinkat, nem tanálok okot miért, mert a lovasság épp oly hirtelen föláll, mint a kor­mány-sereg, de sőt még hamarább alakula, mint a gyalogság és nem sok­kal került többe mint a gyalogság. Hadügyminister Mészáros Lázár úr 1200 gyalogság kiálíttására és egy­havi fizetésére 288 ezer forint pengő pénzt számított, én pedig 1500 lovast álíttok ki 300 ezer forintból, és mily rövid idő alatt, ez tény. Ezen szabad lovas sereg pedig magyar lábra leend állítva és a portyázatra akkép orgánisálva, hogy akármely ellenséget zavarba hozand, mihelyt sajátszerű utasíttásai szerint kezd működni. Szóval az 1500 lovas­ból álló sereg alakíttását, vagy bé kell tökéletesen végezni, vagy töstént el­­bomlását rendelni, amannak alapja úgy meg van vetve, hogy ha valaki vál­toztatni akar, az egészet megzavarja, és az ügyet veszélyezteti. Ami a szé­kely nép fölkelését illeti, arra a székelység már lelkesítve van, csak végre kell hajtani azt, amit a székely tábor tekintetében a közkívánat szerént ter­veztem. A székely nemzeti gyűlés, hiszem, hogy mindenről gondoskodni fog, mert még a katonáskodó székelység is ügyünk mellé állott. Ha belé olvasszuk a többi honvédelmi erőt egy hatalmas erő fog Szé­kelyföldről kikerülni, mely győzhetetlen leend. Fölterjesztésemre a Hadügyministérium egy gyalog ágyúüteg és egy fél lovas ágyúüteg és e felett egy útászati osztály organisátióját ti. a székely katonaságból tisztekkel és legénységgeli ellátását helybenhagyva abbéli rendeletét September 9én 1092. szám alatt az Erdélyi Fő Hadi Kormány­nak le is küldé, és e rendelet rögtöni foganatosíttását megparancsolá, de mind a mellett, hogy én magam részéről is a kellő intézkedéseket a székely ezredeknél megtevém, máig semmi sikere nem lön, miből világosan kitet­szik, hogy sem a Fő Hadi Kormány, sem a Székely Ezred Kormányzó a magyar hadügyministeri rendeleteknek nem engedelmeskednek, mivel még csak választ sem adának a tett felszólításokra. Továbbá értesítet­tünk, hogy a Székely Ezred Kormányzói Szebenbe béhívattak Pfersmann tábornok által, ki báró Puchnertől a hadi kormányzást átvette, minő kifo­lyása lehet ezen hadi tanácskozásnak, lehet képzelni, mivel az erdélyi sor­­katonaság is az oláhok és szászokkal kezet fogva, reactionális szellemben kezdett működni. 270

Next

/
Oldalképek
Tartalom