Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)

Pál Szidónia: Neobarokk kovácsoltvas függőlámpa restaurálása

Neobarokk kovácsoltvas fiiggőlámpa restaurálása Pál Szidónia Történeti áttekintés A lámpa a II. Világháború után a romok eltakarítása során kerülhetett az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe, az akkoriban oda menekített, sérült tárgyakkal együtt.1 A szájhagyomány szerint a lámpát a Budai Királyi Vár romjai között találták, amit nem bizonyít sem írásos, sem fényképes dokumentáció. Az sem kizárt, hogy a főváro­son kívüli, esetleg az ország mai határain túl eső terület­ről származik. Az azonban bizonyossággal kijelenthető, méreteiből és mívességéből ítélve, hogy valamely palo­ta vagy kastély fedett pontján foglalta el helyét. Pandur Ildikó, az Iparművészeti Múzeum művészettörténésze a tárgyat a 19. század végére, a 20. század elejére datálja. A fuggőlámpa a barokk kor mintavilágát idézi. Hajlított csi­gák, akantuszlevelek. palmetták és kagylódíszek alapján, stílusát tekintve neobarokk. A készítés korára jellemző a díszítőelemek, levelek gazdag plasztikája. Dinamikusan felépített, egymásra rétegezett ornamentikájával mutatós példája a 19-20. század fordulóján magas fokon űzött, historizáló kovácsművességnek. A 19. század második felében az építkezések fellen­dülésével reneszánszát kezdte élni a hagyományos kézi kovácsolással készült díszes vaselemek alkalmazása; az 1870-es években előbb az igényes, főleg középületeknél, 1880 után pedig lényegesen szélesebb körben. A barokk kovácsoltvas elemek testes, rusztikus vas anyagával el­lentétben, a historizmus idején szögletes, finoman henge­relt, illetve vékony lemezanyaggal dolgoztak a mesterek. A kezdeti szakaszban a reneszánsz formanyelv volt a meghatározó, a 80-as évekre már a barokk ornamentika uralkodott egészen a szecesszió térhódításáig.2 Ebben a korban a németek és a franciák mellett a magyar vasmű­vesek is az élmezőnyhöz tartoztak.3 A korszak legnagyobb mesterének Jungfer Gyulát tartják, vele egy időben működő, nem elhanyagolandó műlakatos volt még Budapesten Alpár Ede, Arkay Sán­dor, Hochmann József, Pick Ede és sokan mások. Noha a Jungfer műhelyből rengeteg tárgy került ki, ezt a lám­pát mégsem tartjuk onnan származónak, mert részben a stilisztikai jegyek, részben a készítéstechnika eltérnek az említett műhelyben alkalmazottaktól. Ezt több készítés­technikai megoldás is bizonyítja. A szemügyre vett Jung­fer darabok kissé robusztusabb anyagokból készültek és kevésbé finom megmunkálásról árulkodnak. A korszak vasművességét nyomon követhetjük az 1884 és 1903 között megjelent Mintalapok iparosok és ipariskolák számára című sorozatban,4 melynek 1884. évi - Vas- és Fémipari Mintalapok - kiadványában szerepel egy Schi­­kedanz Albert által tervezett függőlámpa rajza (1. ábra). 1. ábra. Schikedanz Albert által tervezett fuggőlámpa (© IMM). ______________________________ 2 Pereházy 1982. p. 44. 1 Ezek a tárgyak gyakran leltári szám nélkül maradtak, ahogy a függő- 3 Pereházy 1982. p. 49. lámpa is. 4 Kiadja a Kereskedelemügyi m. kir. miniszter. 119

Next

/
Oldalképek
Tartalom