Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)
Tóth Eszter et al.: Vaskori kocsiedény bronz kerekeinek restaurálása
4. kép. A 3. számú kerék restaurálás előtt. 5. kép. A 4. számú kerék restaurálás előtt. korróziórétegek lemezes rétegződését tapasztaltuk az öszszes darab szemrevételezésekor. Általánosan elmondható, hogy az abroncsok külső éle helyenként sérült és hiányos volt. A tárgyak korábban restaurátori beavatkozáson22 estek át, erre utalt a felületüket borító enyhén ragacsos, viaszos védőréteg, melynek felületében a szilárd légköri szennyezők megtapadtak, optikailag sötétítve a kerekeket. A 3. és 4. számú kerék több darabból összeállítva, de két-két nagyobb töredékre szétesve (4-5. kép), hiányos állapotban került a hallgatók elé. A korábbi kezelés során minden töredéket összeragasztottak, a ragasztásokat helyenként sárgaréz bilincsekkel erősítették meg, melyek lágyforrasztással rögzültek az eredeti darabokhoz. Az eredeti küllők több helyen repedtek voltak, ezeket a beavatkozás során nem javították. A 4. számú kerék esetében a tárgy kétharmada kiegészítésnek bizonyult (6. kép), a kiegészítés alapanyagát sárgarézelemek alkották, melyeket egymáshoz és az eredeti darabokhoz is nagy menynyiségü lágyforrasszal rögzítettek. A darabok közötti kisebb-nagyobb hiányokat ez utóbbi anyaggal töltötték fel. A bontás során vörösrézlemez darabot találtunk az egyik nagyobb kiterjedésű cinrészbe építve, ezzel a betoldással is növelték a jóval kisebb sárgaréz-kiegészítés méretét. A korábbi restaurálást követő mechanikai sérüléseknél helyenként láthatóvá vált a kiegészítés és az alapfém sárgás színe. A sárgarézből készült kiegészítések valószínűleg öntéssel készültek, majd az elkészült darabok felületét mechanikusan dolgozták tovább, erre utaltak a tisztítás Az elemanalitikai vizsgálatok eredményeinek összefoglalása A röntgen fluoreszcens spektroszkópiával (p-XRF) végzett elemanalitikai vizsgálattal21 a feltételezetten azonos öntőminta használata miatt az egyes kerekek hasonló vagy különböző összetételére kerestük a választ. A kerekeket vizsgáltuk az abroncsokon, a küllőkön és a kerékagyakon is, olyan területeket kiválasztva, ahol az alapfém minimális korróziós terméken keresztül mérhető. A restaurálás után végzett elemanalitikai vizsgálat értékelése során kapott számadatok hasonló eredményt mutatnak az 1. és a 2. számú (átlagosan 85% Cu, 5% Sn, 10% egyéb), valamint a 3. és 4. számú kerekek (átlagosan 75-78% Cu, 10-15% Sn) esetében. Az eredmények csupán tájékoztató jellegűek, az azonban egyértelműen kiolvasható belőlük, hogy a kerekek alapféme ónnal ötvözött réz, azaz ónbronz. A kerekek állapotleírása, a korábbi restaurátori kezelés felmérése A kerekek felületét egyenetlen zöldes-barnás korrózió fedte. A korróziós réteg helyenként lepattant, alattuk vöröses színű oxidréteg mutatkozott meg az alapfémen. A 21 A vizsgálatot, illetve az eredmények kiértékelését Tóth Eszter végezte a MKE Olympus Vanta „C” series készülékével. A régészeti tudományok területén végzett XRF vizsgálatokról bővebben lásd Kumar 2017. 6. kép. A 4. számú kerék a korábbi bevonat eltávolítása után. 7. kép. A sárgarézből készült kiegészítés tisztítás közben. 22 A kerekeken látható korábbi beavatkozásra feltehetőleg az 1910-es években kerülhetett sor (Dr. Tarbay János Gábor szóbeli közlése). 9
