Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)
Emődi András: Tébi János nagyváradi lakatosmester toronyórái
Tébi János nagyváradi lakatosmester toronyórái. Gondolatok régi óraszerkezetek lehetséges sorsáról Emődi András A nagyváradi toronyóra-készítés korai történetének kereteit és mindaddig ismeretlen részletkérdéseit egy korábbi tanulmányunkban vázoltuk.1 Tébi János munkássága az iparág helyi históriájának kiemelkedő fejezeteként értékelhető, indokoltnak láttuk önállóan is megemlékezni a regionális viszonylatban jelentős muzeális értékű műszaki emlékeket hátrahagyó mesterről. Ugyanakkor a Nagyvárad-újvárosi és a hegyközcsatári református templomokban fennmaradt toronyóráinak közelmúltbeli leszerelése alkalmat adott arra, hogy megfogalmazzunk néhány észrevételt e műtárgytípus lehetséges konzerválást restaurálási módozataival és bemutatásának mikéntjével kapcsolatban. Bár Nagyváradon az órásmesterség nyomait a 18. század derekáig vissza tudjuk vezetni, a szakma céhes háttere alapvetően ismeretlen. Egyes források szerint 1771/1772- től az órások a már régóta fennálló egyesült asztalos-lakatos-üveges-puskamüves-esztergályos céhhez csatlakoztak és a Magyar Országos Levéltár kormányhatósági iratai között őrzött céhprivilégiumok adatbázisa ezt meg is erősíti, ám ennek némileg ellentmond az a tény, hogy a nevezett, több szakmát egyesítő céhnek máig fennmaradt váradolaszi és Nagyvárad-újvárosi jegyzőkönyvei említést sem tesznek órásokról. Egy városképpel illusztrált 1771-ben készített céhes bizonyságlevél ugyancsak hallgat az órásokról, egy 1825-1836 között nyomtatott váradi Kundschaftot viszont a fenti szakmák képviselői mellett a kis- és nagyóra készítő mesterek számára készítettek.2 Önálló váradi óráscéh irataira kutatásaink során mindeddig nem bukkantunk, marad tehát a bizonytalanság e vonatkozásban. Kijelenthető azonban, hogy a helyi órások egyetlen mester kivételével kisóra készítők, kereskedők és javítók voltak (asztali és faliórákra gondolunk elsősorban). Számuk 1767-ben még csak kettő volt (és egy 1 Emődi 2018. további irodalommal és forrásjegyzékkel. 2 Emődi 2018. pp. 14-15; RNLBml / Céhes iratok / 230. iratcsomó a 8. mikrofilmtekercsen: Protocollum melyben foglaltatik az Várad Olaszt és többi filialis Asztalos, Lakatos, Üveges, Puskaműves és Esztergárius mesterekből egyesült czéhnél bészegődtetett és felszabadult inasoknak ... 1767-, 240. iratcsomó a 10. mikrofilmtekercsen: Privilegiált Nagy Várad Várossában lévő Asztalos, Lakatos, Üveges, Esztergáros és Puskaműves mesterek Protocolluma 1783-, 241. iratcsomó a 11. mikrofilmtekercsen: Az Privilegiált Várad Olaszi Várossában lévő Lakatos, Asztalos, Üveges, Puskaműves és Esztergárius Czéhnél a mesterek, a kik a város kebelében lakoztak és lakoznak, a következő renddel iktattattak bé, és vétettek fel, úgy mint... 1753. segéd)3, az 1800-1840 közötti időszak vegyes forrásaiban legalább tíz nevet találtunk4, a kereskedők és iparűzők, céhek és egyletek 1855. évi összeírásaiban ugyancsak pontosan tíz órásmestert jegyzékeitek Nagyváradon.5 Az említett egyetlen kivétel Georg Ruepp (1751-1815) németajkú órásmester, aki zseb-, asztali és faliórákon kívül toronyórákat is készített illetve javított, és eddigi adataink szerint az iparág helyi viszonylatban első fejezetének egyedüli képviselője volt.6 Személye az említett, egyesített testület irataiból teljességgel hiányzik, nem volt tagja a lakatosok céhének. Ruepp működésének és életének utolsó szakaszában már Váradon tevékenykedett Tébi János, a toronyórakészítéssel és javítással négy évtizeden át folyamatosan foglalkozó lakatosmester, a váradi toronyórakészítés második fejezetének főszereplője. A témát kutatók számára köztudomású, hogy e szakmát elsősorban lakatosmesterek űzték, nem a klasszikus értelemben vett órások! Tébi János a régi Bihar megyei (ma Békés megyében fekvő) Zsadányban született 1771. június 14-én, Tébi Mihály és magyarhomorogi Molnár Sára gyermekeként. A falu teljes egészében református felekezetű lakosai szabadköltözési joggal bíró jobbágyok voltak, kik kollektív szerződéses viszonyban álltak földesurukkal. 1773-tól erőltették rájuk a korábbi állapotokhoz képest kedvezőtlen urbáriumot, melynek előzetes kérdőíveit 1770 decemberében többek között id. Tébi János írta alá, leendő mesterünk nagyapja (vagy nagybátyja), ki többször is viselt főbírói és esküdti tisztséget.7 Tébi János hozzávetőlegesen 1785-1800 közötti, legalább 4-5 esztendeig tartó inaséveiről és azt követő legénykedéséről, majd vándorlásáról és remekeléséről sajnos nincsenek 3 Joseph Mitter, Sebastian Oberhardt, Andreas Motola, mindannyian római katolikusok. 4 Pl. Urbánus Órás, Kanovszky Ferenc, Katona Gábor, Johann Habel, Dajka János, Blum József, Gartner János, Ritz Károly, mindnyájan római katolikusok. Urbánus Órás Olaszhonból, Kanovszky Lippáról, Gartner Becsből érkezett Váradra. 5 RNLBml / Céhes iratok / 219. iratcsomó a 6. mikrofilmtekercsen: Czuczor József (54 éves, evangélikus felekezetű), Amiga Jeremiás (50, izraelita), Kozma Lajos (42, r.kat.), Kováts Frigyes (40, r.kat.), Kanovszky Márton (40, r.kat.), Miskovszky An[tal] (35, r.kat.), Tippmann Alajos (34, r.kat.), Bergmann Jakab (28, izraelita), Holmberg Károly (26, református), Knorr Károly (24, r.kat.). 6 Emődi 2018. pp. 15-18. 7 Makai 1999. pp. 43-54; MNL / A Zsadányi Református Egyházközség I. vegyes anyakönyve (1757-1837). 75
