Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)
Moór Anikó: Két pár 18. századi női, hímzett selyemcipő restaurálása
21. kép. A kiegészített szegőszalag a kék cipőn. tettük. Teljes száradás után felhajtottuk a pótlást, a nem ragasztott szélét beillesztettük az eredeti borítószövet alá, melyhez már fércelő öltésekkel lehetett rögzíteni. A megmaradt szegőszalagok bontás nélkül, az eredeti helyükön kerültek alátámasztásra és kiegészítésre a megfelelőre színezett selyemszalagokkal (17-19. kép). Ez jelentősen eltér a textilrestaurálásban megszokott módszertől, mely szerint a töredékek rögzítése egy alátámasztó szövetre lebontott állapotban valósul meg, ezt követően kerül sor a visszahelyezésre. A kék cipőn a szalagtöredékek láncfonalainak hiánya miatt a vetülékfonalak lebegtek. Rögzítésük a hordozóra átfogó-, míg a széleken pelenkaöltések alkalmazásával, görbetüvel történt. A művelethez a szalagtöredék széleit rovartükkel Ethafoam szivacsra kitűztük. A szivacsra vékony, merev polietilén fóliát helyeztünk, hogy varráskor a tü ne szűrődjön bele a puha anyagba. A fóliára került az alátámasztó szövet, majd erre rögzítettük a lebegő fonalakat. A konzerválás után „megújult” szegőszalagokkal mindkét cipő felső szélét körbeszegtük az eredeti készítéstechnikának megfelelően (20-21. kép). 22. kép. A konzervált díszítmények a kék cipőn. 17. kép. A szegőszalag konzerválásra előkészítve. 18. kép. Az alátámasztott szegőszalag. 19. kép. A kiegészített, visszahajtott szegőszalag a kék cipőn. 20. kép. A kiegészített szegőszalag a rózsaszín cipőn 50
