Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)
Németh György: Homoródszentmártoni Bíró Sámuel és vargyasi Daniel Klára levelesládái. Két rendhagyo szerkezetű kabinetszekrény
12. kép. A kabinetszekrény belseje restaurálás után (Kolozs Ágnes felvétele). melyet oldószerekkel (alkohol, Kromofág) végeztünk el. A későbbi ráfestések eltávolítása mechanikus úton történt. Új bevonatként sellak politúrt alkalmaztunk (12-13. kép). A Daniel-Bíró család levelesládája Míg az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött kabinetszekrény10 származásával kapcsolatosan semmiféle adat sincs a birtokunkban, a „Daniel család dísz szekrényekiváló provenienciával rendelkezik. A Székely Nemzeti Múzeum tudós múzeumőre, Nagy Géza az általa szerkesztett múzeumi értesítőben, 1891 -ben adta közre a bútor részletes történetét, mely 1879. szeptember 31-én, Csereyné Zathureczky Emília adományaként került a múzeum gyűjteményébe.12 10 A műtárgyat a leltári kartonon kabinetszekrényként Batári Ferenc határozta meg. Származás: magyar, 1705; beszerzés: leltározatlan raktári anyag. Szélesség: 100 cm; mélység: 56 cm; magasság: (kabinetszekrény) 47 cm, (alacsonyszekrény) 73 cm. Az Iparművészeti Múzeum adattári nyilvántartásában a műtárgy kabinetszekrény (asztalszekrény) megnevezéssel szerepel, leltári száma: 95.243.1. 11 A Székely Nemzeti Múzeum beérkezési naplója. Dániel család dísz szekrénye. 16/1879 leltárszám. 12 „A régi bútorok közt első helyen említjük azon mult századbeli díszes rejtékes szekrényt, melyet özv. Cserey Jánosné úrhölgy 1879folyamán Zathureczky Gyula úrtól szerzett meg a múzeumnak. A szekrény számos fiókkal ellátott négyszögü ládát képez, két szétnyitható szárnynyal és födéllel; födelének külső része stylizált lombozatot képező vasalással van ellátva, belső fele pedig ezüst berakással díszítve (az itt-ott hiányzó díszítést ólom és sárgaréz pótolja) és pedig: a négy sarkán egy-egy tulipánnal; bennebb fekete mezejü kis háromszögekben 1-7-0-9. évszámmal; felső részében: PROSPICIENTE DEO alsó részében pedig: SPE/ FIDE/ ET7 CHAR1TATE felirattal, szintén fekete mezejü négyszögben jobbról - heraldikailag véve - a homoródszentmártoni Biró*, balról a vargyasi Daniel család czimere koszorúval környezve. E két czimerből következtetve, a szekrény a mult század első tizedeiben élt homoród-szentmártoni Bíró Sámuel és neje vargyasi Daniel Klára számára készült és pedig a hagyomány szerint Kolozsvárott; később a szekrény özv. Ragályiné sz. vargyasi Daniel Borbála tulajdonába került, a ki 1816-ban Zathureczky Istvánnak ajándékozta s tőle aztán Zathureczky Gyula úrra szállt. ” Nagy 1891. pp. 76-77. (Az idézetet Boér Hunor és Dr. Szőcsné Gazda Enikő, a SZNM munkatársai bocsátották a szerző rendelkezésére.) A nevezetes bútor a későbbiekben „A Daniel-Biró család levelesládája ” néven „A megsemmisült tárgyak összefoglaló jegyzékében ”13 szerepel, melyet Herepei János, a Székely Nemzeti Múzeum egykori igazgatója a múzeum anyagának hosszadalmas és viszontagságos körülmények között zajló, szerencsétlen véget ért menekítésével kapcsolatosan készített.14 A menekítés ügyében illetékes tisztviselők és államhivatalnokok közömbössége miatt 1945 januárjától, a zalaegerszegi pályaudvaron veszteglő vagont, melyben a múzeumi anyag 54 nagy faládában lett elhelyezve, egy szovjet repülőgép támadás során 1945. március 29-én bombatalálat érte. A pótolhatatlan értékek az egyidejűleg kitörő tűzvészben gyakorlatilag megsemmisültek. A múzeum fotótárában azonban az elpusztult ládáról fennmaradt három kivételesen jó minőségű archív felvétel, melyek a fototéka leltárában a „Daniel család kincsesládája” megnevezéssel szerepelnek.15 A felvételeken, melyeknek létezéséről 2015 nyarán szereztünk tudomást, az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött kabinetszekrénnyel megegyező felépítésű bútor látható, többféle beállításban. A szokatlan kialakítású bútortípus publikálását követően, az elpusztult párdarabjáról készült felvételeken találkoztunk először egy minden tekintetben megfelelő analógiával (14-15. kép). A gyűjteményünkben őrzött kabinetszekrénnyel öszszehasonlítva azonban későbbi beavatkozások, átalakítások nyomai nem láthatóak a fényképeken megőrződött műtárgyon, így eredeti szépségében csodálhatjuk meg ezeken a felvételeken a székely nemzeti kincs egyik legjelentősebb bútoremlékét, mely felbukkanásával új kutatási lehetőségek széles spektrumát nyitotta meg számunkra. Az elpusztult bútor megmenekült szerelvényeivel kapcsolatos kutatás szükségességére Fehér János, Erdélyben élő művészettörténész hívta fel figyelmünket. 13 A megsemmisült tárgyak összefoglaló jegyzéke (Keszthely, 1947. május 4.), Sas 2006. p. 203. 14 Sas Péter irodalom- és művészettörténész publikálta a tragikus körülmények között megsemmisült múzeumi anyaggal kapcsolatosan rendelkezésre álló dokumentumokat, visszaemlékezéseket, melyek alapján kirajzolódik előttünk az események háttere, valamint az egyszemélyes bűnbakként meghurcolt múzeumigazgatónak, Herepei Jánosnak (1891- 1970) ezekben játszott valódi szerepe. Az 1944 tavaszától zajló előkészületek után szeptember 2-án, néhány nappal Románia sikeresen lezajlott átállását követően, az ő felügyeletével kezdődött a menekítésre szánt ládáknak a múzeumból a pályaudvarra történő szállítása. (A menekítésre előkészített ládák egy része a hadi helyzet hirtelen megváltozása miatt szerencsére a múzeumban maradt.) A ládák két szállítmányban Észak-Erdélyen át Magyarországra érkezve először a keszthelyi Balatoni Múzeum pincéjében lettek biztonságba helyezve, azonban 1945 januárjában a Zala megyei főispán parancsára Zalaegerszegre szállították őket, ahol a szállítmányt kísérő Herepei János minden tiltakozása ellenére a nyílt pályán vesztegelve tartott vagont érte végül a végzetes bombatámadás. Sas 2006. pp. 5-66. 15 A Székely Nemzeti Múzeum fototékája. A Daniel család kincsesládája, F. 323 a, b, c leltárszám. 2015 nyarán jutott tudomásunkra a felvételek létezése, melyekre Fehér János művészettörténész hívta fel a figyelmünket. 33
