Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)
Pápay Kornélia: Beszámoló a műtárgyak esztétikai szempontból zavaró szőrmehiányainak pótlására tett kísérlet tapasztalatairól
Beszámoló a műtárgyak esztétikai szempontból zavaró szőrmehiányainak pótlására tett kísérlet tapasztalatairól Pápay Kornélia Bevezetés Egy - a szerző tanulmányai1 idején - a bőrrestaurátor műhelybe került szőrös bőrből készült, erősen roncsolt műtárgy restaurálása1 2 kapcsán felmerült problémák indították el az alább ismertetett kísérletet, mely a műtárgyak esztétikai szempontból zavaró szőrmehiányainak kiegészítési lehetőségeit kereste. A gyakorlati feladatként kapott, viszontagságos utat bejárt bunda egy dél-dunántúli magángyűjtemény anyagából érkezett. A restaurálási tervben elsősorban az állagmegóváson volt a hangsúly, ám később, a statikai megerősítést és a szabást helyreállító kiegészítéseket követően, a tárgy kinézetét nagyban befolyásoló szőrmék pótlásának lehetőségei is fókuszba kerültek. A restaurálási gyakorlatban a minimális beavatkozás elvét követve, etikai szempontból vitathatók azok a megoldások, amelyek csupán esztétikai szempontokat vesznek figyelembe, ugyanakkor egyes esetekben a restaurálás céljai közé soroljuk a tárgy értelmezhetőségének elősegítését, s ebben a megjelenésnek is fontos szerep juthat. Előzmények Korábbi restaurálások beszámolóit átnézve a szőrmés bőrök kiegészítésének témakörét taglaló írások száma elenyésző. Azok a hazai publikációk, amelyekben a prémek említésre kerülnek3, legtöbbször a tisztítás, fertőtlenítés és konzerválás lehetőségeit részletezik, s kevés példát találunk bennük a kiegészítési megoldásokra. A fellelt adatok alapján, a pótlásokat a hiányos területeken ragasztással vagy varrással rögzítették, s a kiegészítésnél a műtárgyon használt anyagokkal azonos fajtól származó szőrök használata volt a legjellemzőbb. Azonban egyes szőrmetípusok beszerzése nemcsak napjainkban, hanem - a leírtak szerint - már az 1970-80-as években is nehézséget jelentett. 1 Magyar Képzőművészeti Egyetem, Iparművészeti restaurátor specializációk, Textil-Bőrrestaurátor specializáció, IV. évfolyam. 2 Bukovinai székely bunda restaurálása, Témavezető: Kissné Bendefy Márta. A munkában részt vevő hallgatók: Nagy Hajnalka, Nausch Emese, Pápay Kornélia, Perger Andrea, Serfőző Bianka. 3 Pl.: Torma 1975. pp. 199-214., Torma 1988. pp. 119-124., Szabolcs 1980. pp. 83-96., Horváth 1978. pp. 75-99. A kísérlethez egy külföldi beszámolóban4 ismertetett technika adta a kiindulást. Rebecca Summerour munkájában - egy észak-amerikai indiánok által készített kesztyű restaurálása során - nemezelőtűvel nem szövött textíliába (poliészter) szurkált gyapjú és a műtárgyból kihullott eredeti szőrök alkották a kiegészítést, amit aztán bevasalható ragasztással rögzített a tárgyon. Kísérlet szőrkiegészítésre alkalmas alapanyag előállítására A kiegészítés tervezésekor az alábbi feltételek lehetőség szerinti együttállásának követelménye fogalmazódott meg. Etikai szempontok • A kiegészítés csak a legszükségesebb mértékű legyen. • A műtárgyra nézve roncsolásmentes legyen. • Reverzibilis legyen. • Megkülönböztethető legyen. Esztétikai szempontok • A tárgy megjelenésébe illeszkedjen (szőr hosszúsága, hullámossága, finomsága, színe, fényessége, állapota). • A tárgy értelmezhetőségét szolgálja. Készítéstechnikai szempontok • Hőhatás nélkül történjen. • Természetes alapanyagok felhasználásával készüljön. • Az alapanyag (gazdaságosan) beszerezhető legyen. • Allatvédelemi szempontoknak is megfeleljen. A technikai lehetőségek keresése közben a képző- és iparművészet, valamint a kézművesség egyes területeiből kifejlődő hobbimüvészet (esetünkben a babakészítés, tűnemezelés, kézi kártolás) képviselői is számos megoldás-4 A forrásra Perger Katalin, a Néprajzi Múzeum munkatársa hívta fel a figyelmet: http://blog.nmai.si.edu/main/2012/04/conservation-challenge-faux-fur.html. 119
