Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)

Mátyás Viktóri Beatrix: Kortárs festmények esztétikai kiegészítése - elméleti és gyakorlati problémák

1. kép. Bak Imre: Tao (1996), Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, restaurálás előtt, a szakadás helye ajobb oldalon jelölve. 2. kép. A szakadás (Kovácsné Gőgös Ágota felvétele). A próbavásznat ezután a szerző különböző módokon károsította, majd akril alapú tömítőmasszával tömítette (Plextol B500 + hegyikréta) (3. kép). Hatféle retusanya­got próbált ki, ezek fentről lefelé haladva a következők (4. kép): Lukas Cryl Păstos festéket, ami a kép saját anyaga, a Lascaux Medium for Consolidation akril disz­perziót 1:1 arányban vízzel hígítva, szilkés akvarellfes­­téket, Linei gouache festéket, Klucel E 3%-os vizes olda­tát és Aquazol 500 10%-os vizes oldatát. Ezek közül az Aquazol 500 10%-os vizes oldata és az akvarellfesték volt a legmegfelelőbb. Az 5. képen felülről a negyedik az akvarell, és az utol­só az Aquazol 500 kötőanyagú festék, az erős megvilá­gításban jól látszik a festékek fényessége közötti eltérés. Bak Imre festményéhez akrilos színezett tömítőmasz­­szát használt Gőgös Ágota (6. kép). Az előbb említett két festék közül az eredeti felületen végül a Winsor and Newton Cotman márkájú akvarellfesték vált be (7. kép). Fontos volt, hogy a retusfesték tökéletesen illeszkedjen az eredeti felülethez, hiszen az ilyen nagy, egyszínű, egyen­letes felületeken a legkisebb különbség is nagyon látvá­nyos és zavaró. 3. kép. Próbatábla tömítve. 4. kép. Próbatábla retusálva, szórt fényben. 109

Next

/
Oldalképek
Tartalom