Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)
Mester Éva: Az ólmozott üvegablakok és üvegfestmények rekonstrukciójának kockázatai
2. kép. Freuenkirche, a teljes egészében rekonstruált barokk főoltár. Az eset rámutat, az örökség materiális megjelenítésének szándéka generációkon keresztül életben marad és átörökítődik akár a következő nemzedékekre is. A polgári kezdeményezések ellenére az akkori politikai hatalom megakadályozta a templom kiépítését - az üszkös romokat a háború mementójaként kívánta megőrizni. Az említett példák mutatják, a cselekvés irányát az adott nép kultúrája, tradíciói határozzák meg az anyagi erőforrások mértékében a mindenkori politikai akarattól támogatva. A szándékos pusztítás már az ókori népeknél is markánsan megjelenik. Nem csak az Elő-Ázsia hegységeiből lezúduló barbár hordák rombolták földig, pusztították el teljesen, tehetetlen dühükben az Asszír birodalom ékes városait Úrtól Urukig pompás mozaikdíszes épületeikkel és magas művészi értékeket hordozó tárgyi emlékeivel együtt, de a nagyműveltségű Nagy Sándor hadvezér részeg katonái is felgyújtották a hegyek között rejtőzködő - árulás útján megtalált - páratlan értékű perszepoliszi királyi palotát, ami porig égett rengeteg műkincsével együtt. Az üvegablakok sorsa - a képrombolások és a vandalizmus Az első ismert képrombolások a bizánci császárság idejére esnek, amikor a 8. és 9. században a császárok rendeletileg távolították el a táblaképeket a templomokból. A figurális ábrázolású falképeket és üvegmozaikokat is eltüntették - levakolták vagy leverték a falakról. Ekkor még csak szórványosan lehettek üvegablakok. Kiverésükről nem ismeretesek híradások, de az értelmetlen rombolás valószínűleg azokat sem kímélte volna. A következő nagy európai pusztításban viszont számos felbecsülhetetlen értékű középkori üvegfestmény semmisült meg a gótikus katedrálisokban, a magát műveltnek tartó Franciaországban. A nagy francia forradalom a teljes szabadság birtokában hasonlóan járt el, mint a bizánciak. A romboló jakobinusok, élükön Robespierre-el, számos középkori, reneszánsz és barokk templom teljes pusztulását idézték elő (Cluny katedrális és kolostor). A vandalizmus, a céltalan pusztítás Franciaország határain kívül is terjedt, Róma műkincseit sem kímélte. A vad rombolás az épületeken kívül a síremlékeket, szobrokat és számos évszázadot megélt, a történeti korok beszédes tanúit, a színpompás üvegablakokat is megsemmisítette a francia forradalom ideje alatt. A riasztó veszteségeket tapasztalva a korszak hiteles személyiségei - Talleyrand-Périgord (1754-1838), Henri-Batiste Grégorie (1750-1831), Pierre-Joseph Cambon (1756-1820) az épületekben és műkincsekben testet öltött értékek megőrzésének fontosságára hívták fel a francia társadalom vezetőinek figyelmét. Az épületek és műtárgyak az ország történelmének folytonosságát is jelentik esztétikai és materiális értékükön kívül, ezért a teljes történelmi örökség megőrzését elrendelő jogszabály elfogadását szorgalmazták, amely a jakobinus terror alatt meg is született, amely máig érvényesen tiltja a művészeti és tudományos emlékek tönkretételét. Ekkor születtek meg az első összeírások a materiális javakról, a nemzeti értékekről - megtisztítva azokat ideológiai címkéiktől, vallási és társadalmi hovatartozásuktól. A kulturális örökség fontosságának tudatosítása és értékvédelme ettől kezdve beépült az iskolai oktatásba. Üvegablakok fizikai megsemmisítése stílusváltás következtében. A politikai hatalom szerepe Nem csak a tudatlanságból eredő indulat képes hatékonyan rombolni. Közismert - az egymást váltó művészeti stílusok az épületekben és műalkotásokban megtestesülő szellemi és materiális értékek tagadásával jutnak el egy újabb szemléletű - általuk magasabbnak vélt művészi értékrendhez. Ez együtt járhat a meglévő műtárgyak, épületek részleges, vagy akár teljes fizikai megsemmisítésével. A fizikai és kémiai behatásokra érzékenyen reagáló törékeny üvegablakok esnek először áldozatául ennek a változtatási hullámnak. Belgium, Hollandia, Franciaország, Németország lázadt fel először a szecessziós formavilágú opalescens üvegkompozíciók ellen. Alig néhány 70
