Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)
Pelles Edit: Zománcozott perzsa qalyan (vízipipa) restaurálása
Restaurálás Tisztítás, egyengetés A tárgy felületaktív anyag híg oldatával1' történő tisztítását követően, a mélyedésekben lévő viaszok oldódási próba eredményei alapján terpentinnel és benzinnel kerültek eltávolításra. A deformálódott részek egyengetése mikroszkóp alatt, kézzel és kézi szerszámokkal volt megoldható. Ahhoz, hogy a deformálódások kiegyengetése közben a zománc ne sérüljön tovább, japánpapírt ragasztottunk rá acetonban oldott Paraloid B72-vel, mely acetonos nedvesítéssel leoldható (14. kép). Az egyengetés, majd az ideiglenes levédés eltávolítása után a törött, meggyengült részek hátulról Paraloid B72 20%-os oldatával átitatott, barnára színezett japánpapíros megerősítést kaptak (15. kép). A deformálódások mentén megsérült aranyréteg mozgóanódos galvánaranyozással helyreállításra került. A törések és hiányok mellett a meglévő zománcok több helyen repedtek voltak, néhol elváltak az alapfémtől, ilyen esetekben a felvált zománcdarabokat Paraloid B72 20%-os oldatával rögzítettük. A tárgy felületén lévő cin-felesleg mechanikusan, szikével, illetve ónszipkával került eltávolításra. A víztartály-szár csatlakozásának megerősítése A víztartályra forrasztott hengeres elem annyira megygyengült, hogy tisztítás közben teljesen leszakadt a tárgyról. Azért hogy megfelelően vissza lehessen rögzíteni, egy rézgyűrű lett forrasztva a cső belsejébe, amelyre a leszakadt rész felfeküdt és amihez azt hozzá lehetett forrasztani. A forrasztás lágyforrasszal,13 14 fenyőgyantával (mint folyósító szer) és pákával történt. A forrasztás eldolgozása után a forraszt 10%-os kénsavval, a réz felületét pedig szelén-dioxidos fegyverbarnítóval (Quick-Browning) patináztuk, majd desztillált vízzel lemostuk. Az oszlopelem pótlása 15. kép. Japánpapíros alátámasztás. 16. kép. Acéllemez présminta és kész, sárgaréz csőből lemezbe préselt oszlopelem pótlás. A tárgy szerkezetének stabilizálásához, a meggyengült forrasztások megerősítése, valamint a hiányzó összetartó elemek pótlása is szükséges volt. Az oszlopelem készítésének technikáját csupán szemrevételezéssel nem lehetett megállapítani. SEM vizsgálattal az öntés kizárhatóvá vált, feltételezhető volt a lemezből poncolt, majd két oldalán felhajtott készítési mód. Végleges eredményt csak a készítéstechnikai próbák hoztak, melyek alapján: sárgaréz csőből, acéllemezbe kialakított mélyedésekbe préselve készültek a hiányzó elemek pótlásai, a feltételezett készítéstechnika alapján (16. kép). Az új oszlopelemekbe „C” betű került bevésésre a megkülönböztethetőség érdekében. Az esztétikai helyreállítás céljából végzett pótlás jelentette a munka nagy részét, melynek megtervezését és kivitelezését korábbi diplomamunkák15 és tanulmányok16 segítették. A különböző típusú hiányokat alapvetően kétféleképpen lehet kiegészíteni, saját anyagukkal, vagy annak imitálására használt más anyaggal. A vízipipán nem sík, hanem enyhén íves felületeken kellett a pótlásokat kivitelezni, ezért a megfelelő kiegészítő anyag kiválasztásához modellkísérleteket végeztünk. Rézlemezből egy méreteiben megegyező motívum-13 Solovet (dialkil-szulfoszukcionát) 2%-os desztillált vizes oldata. 15 Szilágyi 2016., Botz 2015., Nagy 2008., Orosz 2008. 14 Stannol márkájú ón: ólom (99:1%) forrasz. 16 Dr. Wafaa 2010., Beillard 2010., Tomaszewska 2011. 64
