Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)
Nagy Rebeka: Azonosságok és különbségek - a szombathelyi székesegyház három zászlójának restaurálási tapasztalatai
14. kép. A Szt. József-zászló alapszövetének kisméretű hiánya, a kiegészítéshez használt sodratlan selyemszál, valamint a restaurált szövet. átfogóöltéssel lehetett azokat véglegesen rögzíteni. Ebben az esetben is a két kreplinréteg közé került bevarrásra a folt, így nem jelentettek problémát a foszlott szövetszélek. A Szent Flórián-zászló esetében az előzetes tervekkel ellentétben nem volt szükség a két kreplin közé történő bevarrásra. Ennél a zászlónál a hasadások a festett feliratokon, díszítményeken keresztirányban jelentkeztek, feltételezhetően a kötőanyag öregedéséből eredő zsugorodás miatt. A festett részeken nem lehetett görbetűvel átölteni a szövetet, így csak a ragasztás jöhetett szóba. A szakirodalom által javasolt Mowilith-keverék" egyik összetevője sem volt hozzáférhető a piacon, ezért helyette annak fő alkotóeleme alapján a poli(vinil-acetát) anyagú Planatolra esett a választás, mely kellően erős, de rugalmas kötést biztosít a ragasztáshoz. Könnyen kezelhető, vékony, de erős hordozójú ragasztós felületre volt szükség a munkához. Ezt selyemkreplin felületkezelésével lehetett kialakítani úgy, hogy egy fóliára ecsettel vékony rétegben ragasztót kellett felhordani, majd erre a szálirány megtartása mellett ráhelyezni a kreplint, melyet a ragasztó megszáradása után a fóliáról egyszerűen le lehetett húzni, végül a kívánt helyre vasalással rögzíteni. A hasadásoknál kb. 1-1 cm-rel nagyobb, a festett résszel megegyező alakúra vágott ragasztós kreplin darabokat (15. kép) szilikonpapírok között kisméretű vasalóval lehetett felvasalni a zászló hasadásaira (16. kép). A biztos megerősítés érdekében ezt mindkét oldalról szükséges volt elvégezni. Szerencsére károsodások gyakorlatilag csak azokon a részeken voltak, ahol az alapszövetet mindkét oldalról alapozták és festették - a fecskefarkak díszítése szimmetrikusan, mindkét oldalon ugyanott jelentkezett, csakúgy, mint a zászlóközép-kép körüli viráginda. A feliratok esetében nyilvánvalóan volt eltérés a két oldal festése között. Azért, hogy az alapozóréteggel átitatott, de nem festett szövet felületére a ragasztó esetleges későbbi öregedéséből adódóan se kerülhessen nem eltávolítható anyag, néhány hasadás csak egyik oldalról került rögzítésre. Ezeken a részeken ugyan sérülékenyebb maradt a konzerválás után a szövet, ám a ragasztás minden körülmények között reverzibilis. A festett részek retusálására a Szent József- és a Szent Flórián-zászló esetében is szükség volt. Az első esetben a kreplinborítás előtt került sor a lepergett festés pótlására Plextolban oldott rézpor és akvarellfesték segítségével (17. kép). A Szent Flórián-zászló esetében is ugyanezt a 11 11 Tímámé Balázsy 1991. pp.79-111. 15. kép. A mintának megfelelő alakúra vágott, ragasztóval átitatott felületű kreplin. 16. kép. A festett felületre szilikonpapírok között felvasalt ragasztós kreplin. 17. kép. Retusálás Plextol és rézpor keverékével és akvarellfestékkel. 45
