Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)
Fábián-Tóth Hajnalka: Egy kínai papíresernyő restaurálása - készítéstechnika elmélleti és gyakorlati ismereteinek tükrében
Egy kínai papíresemyő restaurálása készítéstechnika elméleti és gyakorlati ismereteinek tükrében Fábián-Tóth Hajnalka „ Olvasó, ki esős időben esernyőt nyitsz a fejed fölé, gondoltál-e már arra, hogy milyen ,,múltja” van ennek a jószágnak, mely hűen és kitartással kísér életed útján, s a legnagyobb záporban is hajlandó helyetted bőrig ázni. A tanulmányban bemutatott esernyő a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány 1929 és 1952 közötti kínai missziójának tárgyi emléke. Ez a távol-keleti használati eszköz anyagait és szerkezetét tekintve szemmel láthatóan eltér a mai, általunk ismert esernyőktől. A műtárgy a múlt század viharos időszakait túlélte ugyan, ám nyomait magán viselte, amikor a restaurátor műhelybe került.2 A szerkezetet egyben tartó fíízés és az olajjal impregnált papírkupola számos ponton sérült, helyenként összetapadt, kiszakadt, illetve szennyezetté vált. Célunk eléréséhez, hogy az esernyő fizikailag stabilizált, kinyitott állapotban, ismét teljes valójában legyen megtekinthető, meg kellett ismernünk a felépítés módját, a mozgatás mechanizmusát, azaz a készítéstechnikát. A biztonságos beavatkozás érdekében, az összegyűjtött elméleti tudást, gyakorlati tapasztalatokkal egészítettük ki, kikísérletezve az áteső fényben is beilleszkedő javítás, kiegészítés módszerét. így kevesebb meglepetés ért minket, és kitartással, számos munkaórát magunk mögött hagyva a feladatot a céloknak megfelelően teljesítettük. A tárgy leírása Az esernyő összezárt állapotban a csúcsától a nyél végéig 720 mm hosszú, kinyitva az átmérője 987 mm. A bordák 497 mm, a küllők 170 mm hosszúak (1. ábra). Az ernyő vázát adó 36 borda és feszítő küllő bambuszból készült, melyeket hajból sodort fonállal fűztek egymásba, illetve a csúszó- és a zárógyűrübe. A két gyűrű és a nyél fából, esztergálással lett kialakítva, a csúcson lévő koptató pedig sárgarézből készült. A szerkezetet is erősítő díszítő fűzést, a küllőkön két sávban körbefűzött fekete pamutcémával, bonyolult mintázatot létrehozva alakították ki. A bordavé-1 Zólyomi 1957. p. 15. 2 A papír esernyő restaurálására a Magyar Képzőművészeti Egyetem Iparművészeti Restaurátor Specializációk, Papír-bőr specializáció keretében került sor 2017-ben. A diplomamunka témavezetője Orosz Katalin DLA. Bővebben lásd Tóth 2017. geken 9 egymást követő sorban szintén fekete pamutcérnát tekertek föl a szerkezet rögzítése céljából. Az esernyő készítői erre a vázra ragasztottak fel 12 darab jó minőségű, hosszú rostú, kozo lapot, melyeket előzetesen fametszet nyomatokkal láttak el. Az első ránézésre sötétbarna színű ernyőn áteső fényben válnak igazán láthatóvá a fekete festékkel készült ábrák. A fő motívum egy hegyes pajzsformában látható, melyben egy férfi és nőalak egymással beszélget egy kertben, felettük kínai írás olvasható: „Meghívás lakomára.”3 A pajzs körül keretet formálva felül egy lepke és apróbb szilvavirágok, alul pedig rózsák láthatók. A felső sávban szemből és oldalnézetből lepkék sorakoznak, alul pedig háromszögformákban felhők és hegyek váltakoznak. Legalul a jing-jang motívumra emlékeztető körök zárják az ábrát. A mintát piros festékkel díszítés gyanánt foltokban kiszínezték nem követve a motívumok körvonalait. Annak érdekében, hogy a tárgy funkcióját betölthesse a papírkupola külső és belső felületét előpolimerizált len és tung olaj keverékkel tették vízhatlanná. Az ernyő külső felszínén, a bordák teljes hosszán zöld, illetve a végeken fekete színű festés látható. A tárgy alsó harmadán pedig sárga és piros színű virágdíszítést figyelhetünk meg, mely 14 bordát érint. A kínai papíresernyőről Az első valódi esernyő feltehetően az időszámításunk előtti hatodik században jelent meg a csapadékosabb éghajlatú Dél-Kínában. Kezdetben kocsikra erősített merev, össze nem zárható ernyőket használtak, melyre az eddig ismert legkorábbi bizonyíték Csin Si Huang-ti sírhelyéről került elő, ahol a híres terrakotta sereg is található.4 A kézben hordozható, összecsukható típusáról az egyik első ábrázolás az időszámításunk szerinti második századból, a Han dinasztia korából származik, mely a Wu család sírkamrájában látható, különböző legendákat bemutató kőfalakba faragott ábrákon (1. kép). A metszett képekből nem lehet megállapítani a kupola anyagát, mely ekkor még lehetett toll-, bőr-, selyem, szövet vagy papír is. A műtárgyhoz hasonló esernyők készí-3 Kardos Tatjána, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum sinológusának írásbeli közlése alapján. 4 Wu 2015. 25
