Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)
Várhegyi Zsuzsanna - Kissné Bendevy Márta: Vízzel telített régészeti bőrtárgyak szárításának lehetőségei
A vékony bőrök mindegyike gyorsabban száradt, mint a hasonlóan kezelt vastagok. Tanulságos volt látni, hogy az eltérő módon kezelt minták száradási üteme nagyon hasonló volt. A szilikagél behelyezése utáni napon mindegyik görbén megjelenik egy erőteljesebb súlycsökkenés, majd szinte párhuzamosan haladnak tovább. Annak ellenére, hogy a glicerinnel kezelt minták esetén valójában nem liofilizálás történt, zsugorodásuk, rugalmasságuk nem tért el a többitől, az egyetlen jelentős különbség az volt, hogy száradási idejük hosszabb volt 4 nappal. Megjegyezzük, hogy a kísérlet nem adhatott tökéletes párhuzamot a valódi régészeti leletekkel, hisz azok erőteljesen lebomlott állapotúak. Esetükben feltétlenül szükség van higroszkópos anyagok bevitelére, a csak vizes áztatás utáni szárítás nem ad megfelelő minőséget. 7. kép. A glicerinbe áztatott bőrminták és az adatrögzítő készülék fagyasztóba helyezése. csap vízbe áztattuk 24 órára, majd kiemelés és 10 perces szívópapíron pihentetés után 20%-os glicerinoldatba áztattuk 5 napra. A glicerinből kivéve leitatás után került sor a fagyasztásra, ami -28 °C-on történt, polipropilén szitaszöveten, lefedés nélkül (7. kép). A szárítás során is ugyanazon a helyen maradtak, mint fagyasztás közben, de megemeltük a hőmérsékletet -20 °C-ra annak érdekében, hogy elősegítsük a víz távozását. A szilikagélt tartalmazó zsákokat a fiók alatt (2000 g), és felette (1000 g) helyeztük el. A szárítás időtartama 12-18 nap volt. A mintákat mindennap lemértük, hogy nyomon követhessük a víz leadásának folyamatát. Akár a vizesen kezelt bőröknél, a változás itt is látható és tapintható volt. A száraz területek jelentősen kivilágosodtak, hajlékonyabbnak és kevésbé hidegnek érződtek. (Ez a tapasztalat nagyon hasznos lehet a régészeti leletek szárítása során, mert ott nem ismerjük a bőrök kiindulási súlyát, hisz nedvesen és számos szennyeződéssel átitatva érkeznek a restaurátor műhelybe). Igaz, hogy az új mintáknál a kiindulási, szárazon mért súlyt ismertük, de az időközben bevitt glicerinoldat miatt ezt nem tekinthettük mérvadónak, ezért a szárítást addig folytattuk, amíg két egymás után mért érték azonos volt (súlyállandóság) (8. kép). A csak tiszta vízzel és a glicerin oldattal kezelt minták súlyváltozását az összehasonlítás megkönnyítése érdekében egy közös grafikonon rögzítettük (2. ábra). Fent a vastag, lent a vékony minták görbéi helyezkednek el. 8. kép. A bőrök szárítás után. gramm 25 Előfordul, hogy a konzervált régészeti bőrök raktározása során nem megfelelőek a klimatikus körülmények. Úgy véltük, hasznos megvizsgálni, hogy ha alacsony relatív légnedvességü térben kiszáradnak, van-e esély a folyamat visszafordítására. Ennek érdekében szándékosan túlszárítottunk új bőrmintákat, majd ezek ismételt vízfelvételi képességét hasonlítottuk össze, eltérő relatív légnedvességű környezetben. A kísérlet az alábbi módon zajlott. A fagyasztóban megszárított, majd a bőrrestaurátor műhelyben két napig 41% RH-n kondicionált bőröket súlymérés után szobahőmérsékleten, zárt dobozokban, szilikagéllel 13% RH-n tovább szárítottuk, amennyire csak lehetett (súlyállandóságig). Ezután újranedvesítés céljából párakamrában 65% RH-n tartottuk azokat 3 napig, majd ismételten elvégeztük a súlymérést. A vastag bőrök közül a csak vízzel kezeiteknek nem volt elegendő a három nap arra, hogy ismét elérjék túlszárítás előtti súlyukat, a glicerinesek viszont meg is haladták azt. A vékony, lazább szerkezetű minták közül viszont mindegyik elérte a kezdő értéket. Az eredmény esélyt mutat a kiszáradt leletek újrakezdésének sikerességére. 20
