Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 17. (Székelyudvarhely, 2017)
Tóth Zsuzsanna: A Magyarországon élő evangélikus szlovákok rézveretes kötései és kialakulásuk
11. kép. Öröklésre vonatkozó bejegyzés az egyik kötetben. 1856 Pest Magántulajdon Visszatérve a szlovák énekeskönyvekhez, a nagy becsben tartott könyveket nemcsak a templomban használták, hanem otthonukban is gyakran forgatták, énekeltek belőle. A Tranosciusokat az evangélikus családok több példányban is birtokolták, ajándékozták, örökítették, gyűjtötték, sőt egyes esetekben a halottakkal el is temették. A könyvekben szlovákul és magyarul is találhatunk bejegyzéseket, főleg a családra és a tulajdonosra vonatkozóan, írások gyakran utalnak a családon belüli tulajdonváltásra, de ide írták be a sorban születő gyerekek nevét, a házasságkötés idejét, a hozzátartozók halálát is (11-12. kép). A bejegyzések legtöbbször gyakorlatlan kezekre utalnak és tanúskodnak a korszak végére a szlovák nyelv fokozatos visszaszorulásáról, ennek egyik oka feltehetően a magyar nyelvű iskoláztatás volt. A jellegzetes, fémveretekkel dúsan borított kötések csak a 19. század közepén jelennek meg az énekeskönyveken, Békéscsabán és környékén, már inkább a paraszti, mint a polgári kultúrához kötődve, helyi divatként. A fényesen csillogó fémborítások a reprezentációt, a könyvek megbecsülését és védelmét együttesen szolgálták. A kötések használata egybeesik a népszokások megváltozásával, a népviseletek megszínesedésével, amit a parasztság lassú anyagi gyarapodása, az ipar által előállított anyagok, festékek és 828 Pest OSZK 170.560 1864 Pest Magántulajdon 1877, 1879 Budapest, Magántulajdon 1841 Pest Magántulajdon 1841 Pest OSZK 805.040-042 1800, 1801 Pozsony, Pest OSZK 831.885-886 13. kép. Változatos, egyedinek tekinthető, fémborítású kötések. 1836 Pest OSZK 825.778-780 68
