Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 17. (Székelyudvarhely, 2017)
Tóth Zsuzsanna: A Magyarországon élő evangélikus szlovákok rézveretes kötései és kialakulásuk
Poncolt, márványozott metszés 1818 Pest OSZK 805.611-13 Színes, dúcnyomásos előzék 1812 Pozsony OSZK 812.899-900 5. kép. Az egyszerű kivitelű kötéseket színes előzékekkel, poncolt és festett metszésekkel díszítették. Gyakori a vászon és a papír alkalmazása, a papírtábla, a klisékről sorozatban készíthető dombornyomás, és az egyszerű bőrkötés. Különösen ez utóbbiakat sokszor harsány színű előzékekkel, metszésfestéssel és poncolással színesítették. A színes előzékek lehetnek dúcnyomottak, márványozottak, keményítős festésűek, készülhetnek aranyozott brokátpapírból, de lehetnek egyszerű fehér vagy színes papírból is (5. kép). A képet árnyalja, hogy a változások ellenére fennmaradt egy kötéstípus, amelynek példányai, emlékeztetetnek a korábban elterjedt értékes fatáblás kötésekre, de jobban megvizsgálva, kidolgozásuk sokkal egyszerűbb, minden elhagyható kötészeti elemet nélkülöznek, ezért valószínűleg áruk is jóval alacsonyabb volt, mint mintaképeiké. Ennek ellenére az alsóbb néposztályok körében felértékelődve, kötései a nagy becsben tartott, jellemzően vallásos tartalmú könyvekre kerültek. A típus léte már a 18. század közepétől kimutatható és használata az 1900-as évek elejéig folyamatos, átfedést mutat az akasztós csattípus 18. századra eltűnő utolsó kötéseivel. Csatjaik ugyan vannak, és szintén pecekre akadnak, de nagyon egyszerűek, főleg a későbbieket szinte csak egy félbehajtott fémlemez alkotja. Kötésük jellemzőit röviden összefoglalva elmondható, hogy az íveket szimpla zsinegbordára fűzték. Annak függvényében, hogy a bordákat besüllyesztették az ívekbe vagy sem, a gerinc lehet sima vagy bordás. Utóbbi esetben a bordák vastagok, a gerincbőrön kidolgozatlanok. A bordavégeket a táblák belső oldalára ragasztották ki legyezősítve. Az oromszegőket a vastagra kialakított sapkák pótolják. Fatábláikat csak a belső oldalukon rézsútolták, kivéve a gerincoldalon, ahol a rézsútolás a külső oldalon fut. A szíjak helyét legtöbbször nem mélyítették a fatáblába, de a szíjaknak és a peceknek helyet alakítottak ki a tábla élén. A gerinc lehet gömbölyített vagy egyenes is. Borításuk lehet egész- vagy félbőr, kevés díszítéssel esetleg díszítetlenül. A kötésekről elmondható, hogy nem a kötésmüvészet csúcsai, bár készítői és tulajdonosai gyakran igyekeztek aranyozással, papírrátétekkel színes előzékekkel, metszésfestéssel, poncolással ritkábban egyszerű véretekkel csinosítani (6-10. kép). A fentebb bemutatott két kötéstípus, a papírtáblás veret nélküli, vagy a veretes fatáblás takarja a 19. század folyamán a szlovák evangélikusok legfontosabb könyvét a Tranoscius-t is. Ezek a kötetek népies elnevezésükkel „a tót Bibliával” szemben nem Bibliák, hanem énekeskönyvek. Nevüket az énekeskönyv összeállítójáról Juraj Tranovszky-ról kapták. Első, 1636-os lőcsei kiadását, még több mint 170 követte, az 1700-as évek végétől pedig a megnövekedett igényekre tekintettel, szinte minden évben, akár több kiadásban is megjelentették, Pozsonyban, Pesten, Budán, Pestbudán, majd Budapesten is. Nyelve a szlovakizált cseh nyelv, írásmódja a könyvekben gót betűs. A kötet két vagy három változó számú éneket tartalmazó részből állt össze, mindenképp tartalmazta a Cithara és a Phiala Sanctorum részt, de az utolsó, a Prjdawek, az 6. kép. A típus jellegzetességeit már a 18. század közepétől megfigyelhetjük. 1774 Buda OSZK 319.456 66
