Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 17. (Székelyudvarhely, 2017)
Kürtösi Brigitta Mária: A Mozaik és az Arany - készítéstechnika történeti példákkal
» 7. kép. Levált fedőüvegek (cartellini) a székesfehérvári leletanyagból. Kürtösi 2016B. p. 86. által végzett XRD23 és kézi XRF24 mérés eredményei egészítették ki. A legfőbb új eredményt a higany kimutatása jelentette, mely feltételez egy, az eddigi fémfóliás tesserákról szóló forrásokban nem szereplő előállítási megoldást. A higany lehet aranyamalgám alkotójaként jelen az üveg tesserán. Az XRD mérés pedig azt bizonyította, hogy a két különböző tessera esetében az arany krisztallográfiai orientációja eltér. A Szfvl4. minta aranya az (1-1-1) irányra orientált, vagyis nem lehet aranyfüst, ellentétben a Szfv6. mintával, ahol az orientáció iránya (1-0-0). E diagnózisok után megállapítható, hogy az eltérő készítési technika valóban felelős lehet a különböző romlási folyamatokért és a jelenlegi általános állapotért. Sem a hideg higany-aranyozást, sem az amalgám-aranyozást nem használták általánosan mozaik tesserák előállítására (nincs róla említés), gyakori technika volt ellenben a különböző fémtárgyak aranyozásakor. Az első ránézésre ezüstös megjelenésű tesserák eredetileg aranyszínűek voltak, és arany az ötvözetük fő alkotója is. Az elváltozás utalás a fémötvözet jellegére, illetve az előállítási folyamat általánostól eltérő mivoltára is. Az arany alapvetően érzéketlen az atmoszferikus hatásokkal szemben, tisztaságának mértéke azonban eltérő viselkedéshez vezethet. Az adalékok fajtája, minősége és mennyisége befolyásolja az arany megjelenését és tulajdonságait is. Említés van arról, hogy míg a valódi arany „salétromsavas higanyoxidulra” nem reagál, addig a nem valódi a higanysóoldattal nedvesített helyen előbb fehérre, majd bizonyos idő múlva sötétszürkére változik.25 Mivel a mára szürkés-ezüstös színűvé változott üvegtesserák fémbevonatához bizonyosan nem arany füstöt használtak, így feltételezhető, hogy a nem nagy tisztaságú alapanyag, és az alkalmazott technika együtt lehet felelős az eredeti arany karakter elszürkült, megjelenéséért (5-6. kép). A raktári anyag számos ép, de levált cartellinát őriz, melyek egy része nem átlátszó színtelen, hanem halványsárgás árnyalatú, vagy leheletnyit lilába hajló, áttetsző (7. kép). A szabadon álló fedőlemezkék nagy száma szintén utalás egy eltérő készítéstechnikára. A lágyulási hőmérséklet az üvegek megmunkálhatósága szempontjából mérvadó. A nátronüvegek és az ólomüvegek 400- 500 °C-on már megmunkálhatok. Ennek szerepe lehet az eltérő fémbevonatos tesserák előállításánál, mivel az előállítási hőmérséklet hatással lehet az egyes rétegek egymáshoz való kötődésének tartósságában. Ennek kapcsán felmerült egy korai helyreállítás, restaurálás lehetősége is, de a következő megfigyelések ellentmondanak ennek. A leletegyüttesben vannak ugyanis olyan mozaikszernek, ahol egyértelműen nyomon követhető a szendvics szerkezetű arany tessera egyidejű készítése. Ezekben az esetekben látjuk a még felszabatlan hordozó üveg (piastra) lekerekített szélét, illetve a fém felületén a megolvadt üveg vékony rétegét, mely ráhajlik a hordozóra, követve a szélek legömbölyödő formáját (8. kép). 8. kép. Az aranymozaik tesserát a lepény széléből vágták, mivel az öntött alapüveg gömbölyű végződése jól látható. Ez a két példa ellentmond a felvetett értelmezésnek a korábbi restaurálásról, mivel láthatóan együtt készülhetett a hordozó üveg, a fém, és a cartellina együttese. SzfV12., Szív 13. Kürtösi 2016B. p. 81. 23 Sajó István mérése, (Pécsi Tudományegyetem - Szentágothai János Kutatóközpont. 24 Sajó István mérése (PTE-SZKK). 48 25 Hebing 1985. p. 26.
