Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 17. (Székelyudvarhely, 2017)
Domokos Levente - László Károly: A berethalmi evangélikus templom sekrestyéjében álló kandalló restaurálása
40. kép. Zsengélés előtt méretre vágott párkányelem. 4L kép. Zsengélés és mázazás után kettévágott párkányelem. nyebb felső rész méretbeli különbségét úgy, hogy a lapok kötésben legyenek. Mivel a kandalló alsó felében a lapokat hálósán építették össze, a felső részt pedig kötésbe rakták, a csempelapok síkjához képest kiugró párkány méretét egy fél elemmel kellett pótolni. A két feles méretű párkányt egy-egy teljes darabból alakították ki. Az egyiket zsengélés előtt, még nyersen vágták el, ezt bizonyítja a vágásfelület és az arra ráfolyt, és ráégett máz, illetve a felületet kitöltő, szimmetrikus festés (40. kép). A másik fél párkányt égetés és mázazás után fűrészelték méretre, így a festés/minta sem annyira szimmetrikus (41. kép). A visszaépítést megelőző szemrevételezés során nyilvánvalóvá vált, hogy a kályha felső felét szinte teljesen, míg az alsó felét részben (és hiányosan) újraépítették. Véleményünket a következőkre alapozzuk: A tüztér nyílása az egykorú hasonló tűzhelyekkel összevetve aszimmetrikus: nyílásának jobboldalánál valószínűleg volt még egy két saroklapból álló oszlop. Ezt a feltételezésünket az is alátámasztja, hogy a tűztér nyílásába utólag felfalazott téglafalba beépített kovácsoltvas pánt mérete kb. megegyezik a fent említett megoldásnak megfelelő tüztémyílással, illetve a kovácsoltvas pánt kialakítása, kovácsolásának módja, a felületén megőrződött szerszámnyomok hasonlók a középső párkánysor alá, illetve a cserepes tetejébe beépített kovácsoltvas pántokon levőkkel. így a tűztér jobb alsó sarkában, illetve a tűztér nyílásának jobboldalán, alul vályogból és cserépből függőlegesen kialakított borda valószínűleg utólagos. Mivel a fentiekre nincs sem írott, sem rajzos vagy fényképes bizonyíték, illetve mert a restaurálási etika szerint: „A restaurálás ott végződik, ahol a feltételezés kezdődik.”, a tüztér nyílásának jobboldalába nem építhettünk be két új saroklapot. A tűztér nyílásába felfalazott téglákat nem építettük viszsza, mivel nyilvánvaló volt azok utólagos volta. A csempét készítő mester homok helyett szalmatörekkel, pelyvával soványította a csempék ragasztásához, valamint a tapasztáshoz használt, finom agyagot. A cserepes eredetileg a jelenlegitől eltérően valószínűleg nem volt összeépítve a templom falával: a tűztér jobboldalának a hátsó, fal felőli sarkában az egyik saroklap valamikor kb. 1-1,5 cm-re kimozdult a helyéről a fal felé. A két szétvált csempelap közötti vályogtapasztás kormos volt, vagyis oda bejutott a füst. Erre a nyílásra ráhúztak javításként egy réteg vályogot, illetve feltöltötték vályoggal a saroklap és a fal közötti nyílást. A felső rész újraépítésekor (és valószínűleg azután, hogy a cserepes, illetve a kémény eltávolodott a faltól), a javítást végző mester a kandalló felső részét, a középső párkánysortól felfelé eltolta balra kb. 3-3,5 cm-el. A kéménybe befalazott sarokelemet valószínűleg a helyén hagyta. így a csempelapok közötti fugaméretet nemcsak a csempelapok méretbeli különbsége befolyásolta, hanem a fenti beavatkozás is, aminek következtében szélesebb fúgákra volt szükség. Ez utóbbiak gyengítették a kandalló szerkezetét. A cserepesbe néhány, a cserepesével azonos formájú és méretű, de különböző mintával festett elem is be volt építve. Mind a lapok, mind a párkányelemek jelentős része kajsza, deformálódott vagy az égetést megelőző szárításkor, vagy égetés közben. A deformálódások a párkányelemeknél a legjelentősebbek, mértékük eléri akár az egy cm-t is. A kéményen megmaradt két pártának a lenyomata, ezért az összeállítás során ennek megfelelően építettük vissza a rekonstruált elemeket. IRODALOM SZÁSZ Tibor András (2013): A székelyföldi templomok és a történelmi léptékű földrengések. http://szekelyudvarhelyieme.ro/images/stories/Telegdi/Foldrengesek. pdf (2017. 06. 05.) László Károly keramikus Kézdivásárhely Domokos Levente restaurátor Székelykeresztúr 107
