Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 17. (Székelyudvarhely, 2017)
Domokos Levente - László Károly: A berethalmi evangélikus templom sekrestyéjében álló kandalló restaurálása
csempék vastagsága 7,5 cm. A párkányelemek díszítése csak festett. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a párkányok kiképzése általánosabb, különböző motívumú csempékhez készültek, és a díszítőfestessél igazították azokhoz.4 A csempelapokhoz hasonlóan a pártánál sem követi a festés hűen a dúc által kialakított motívumokat. Itt a dúcban kialakított, négyszirmú virágmotívumra négyágú csillag, illetve a virágmotívumot közrefogó, négyágú csillagmintára nyolcágú, elnagyolt csillagminta van festve. Az oromdísz (csütke) 10x22 cm, vastagsága 4,5 cm. A padka 11 cm vastag fakeretét 5 db, homyolással díszített, 25,5 cm magas falábra, középső részét egy 20 cm magas téglalábra, míg a hátsó részét egy ugyancsak 20 cm magas téglafalra építették rá. A téglaláb, illetve a fal a téglaalapra, míg a falábak a deszkapadlóra voltak terhelve. A kandalló 160x72 cm-es területet foglal el a padkán, így előtte egy 160x43 cm-es kisebb padkafelület maradt szabadon, amely szikra vagy parázsfogóként, illetve ülőhelyként szolgálhatott. A fa- és téglalábak által alátámasztott, és a párkánycsempékhez hasonlóan formázott padkapárkány belső felén kialakított vállra kő és deszkalapokat fektettek, melyeket tűzálló, vályogba rakott téglaburkolat borít. Állapotfelmérés A kandallón különböző károsodások voltak észlelhetők. Egy részük - a kopások és szennyeződések - a használatra, míg a repedések és törések a cserepes közvetlen környezetét ért behatásokra vezethetők vissza. A kandalló 54 eleme maradt meg a helyén. Ez utóbbiak szakszerűtlen javítása során a felületükre agyagtapasztást, illetve mész és malterrétegeket hordtak fel. A különböző sérülések és javítások idejét nem, csak ezek időbeli sorrendjét lehet meghatározni a felmérés és a bontás során tapasztaltak alapján.5 Használatból eredő károsodások Szemrevételezés alapján, valamint bontás közben nyilvánvalóvá vált, hogy az egykori használat során a kályhát rendszeresen túlfütötték. Ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy a kerámialapok összetapasztásához használt vályog vörösre kiégett. A csempelapok 3. kép. A csempelapok között oldalsó peremein kiképátégett tapasztás. 4 Erre jó példa az a csempébe jobboldalt beépített párkány, amely formailag hűen követi a többi párkány formáját, méretét, de festése eltérő. 5 Erdélyben több nagy erejű földrengést is leírtak a csempe feltételezhető felrakását (1800 +/-5-10 év) követő időszakból. Szász 2013. zett bordák, illetve a lapok közötti agyag nemcsak a felszínén, hanem a csempék teljes vastagságának megfelelően vörösre égett (3. kép). Valószínűleg a fentiek következtében keletkezhetett repedés a kandalló jobboldalának lapjai között. A repedés megjelenésének esélyét tovább növelhette, hogy itt lehetett a szomszédos lapok között a legjelentősebb hőmérsékletkülönbség: az oldalt közrefogó csempelapokból rakott előlap, valamint a téglából falazott hátoldal vastagsága, illetve hőre való reagálása nem egyforma. Ezeket a károsodásokat vályogtapasztással, vagy meszeléssel próbálták javítani, illetve eltakarni. Külső hatások következtében beállt károsodások A kandalló tűztere előtt kiképzett padka falábai alatt a padló megereszkedett. Ez bekövetkezhetett a föld roskadása, a padló és a párnafák korhadása, vagy akár egy padlócsere során is. A padka, az elülső lábait hordozó padló megereszkedésével előre dőlt. A dőlés tengelye nagyjából egybeesett a középső téglaláb, valamint a cserepes előlapjának vonalával. A baloldali lábak alatti padlódeszkák és az alattuk lévő párnafák gombakárosodást szenvedtek, leroskadtak, ezért a falábak funkciójukat vesztették. A padló mozgása leginkább a kandalló jobboldalára hatott, a padka tűzálló borítását képező téglák főleg ott károsodtak, repedtek, illetve törtek el. Ugyancsak itt a keretező fagerendáról letört egy kisebb darab, de megőrződött. A deszkapadló süllyedését a lábak alátámasztásával, kiékelésével próbálták kiegyenlíteni. A faltól eltávolodott, előre dőlő kandalló és a fal között képződött rést betapasztották. Ez a beavatkozás nem hozott kielégítő eredményt, mivel a cserepes tovább mozdult előre, és a jobboldalán a repedés fent 0,5-1, középen 2-2,5, lent pedig 3-3,5 cm-re nyílt. Ekkor a helyükről kimozdult lapokat, a repedéseket, töréseket, illetve a tetőn keletkezett lyukakat cementes-meszes habarccsal tapasztották be. A tetőn, és a párkányzatnál egy, míg a jobboldali csempéknél két réteg habarcsot vittek fel. A jobboldalon elkülöníthető rétegek között füst és koromnyomokat figyeltünk meg, ezért feltételezhető, hogy az utolsó, kéthabarcsos javítás között a kandallót még használták. A kandalló fokozott előre dőlése, illetve a jobboldali repedés hangsúlyossá válása miatt falazhatták fel a tűztér nyílásának kb. felét, leszűkítve ezzel az eredetileg háromszor három téglaméretű6 nyílást két téglaméretűre, hogy ezzel is csökkentsék az oldalfalra nehezedő nyomást és jobban alátámasszák az előlapot. Ez történhetett a helyéről kimozdult előlap rögzítésének, illetve a helyiség füstmentességének biztosítása érdekében is. Részben és nem utolsó sorban ennek az utólagos, élére állított téglákból felfalazott támasznak köszönhető, hogy a kandalló viszonylag stabil maradt. Valamelyik javítás során a kandalló párkánya fölött levő pártaelemeket fejjel lefelé habarccsal ragasztották fel. 6 Kb. 84x42 cm-ről kb. 56x28 cm-re. 100
