Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Mester Éva: Az erdélyi történeti üvegablakok túlélésének esélyeiről
2. kép. A nagy körablak és a három lándzsaablak méretarányos terveit id. Storno Ferenc készítette Sopronban 1869- ben. par, Glaser)2 időről-időre elvégezték. A sérülékeny hutaólmot tekercsekben könnyen magukkal vihették. Minden hutában, üvegcsűrben más-más tulajdonságokkal rendelkező üvegtermékeket állítottak elő, mert az üveg minőségét az olvasztásnál használt alapanyagok összetétele döntően befolyásolta. A legfontosabb komponens ezek közül a homok volt, melyet a súlya miatt legtöbbször a közeli homokbányákból szállítottak. A legtöbb homok különféle fémoxidokkal szennyezett, ezek mértéke eltérő, ennek arányában módosították az üveg alapvető tulajdonságait, így az átlátszóságot, a színek tisztaságát és az időtállóságot.3 A nanotechnológiai vizsgálatok segítségével pontosan meg lehet állapítani az üvegolvasztásnál használt homok összetevőit, és ebből következtetni lehet az egykori homokbánya helyére. Összehasonlító vizsgálatokkal következtetni lehet az üveg előállításának idejére és helyére. Ugyanígy a fémsínek is meghatározó adathordozók, mivel ezeket az egyes műhelyek maguk állították elő - az ólom, ón és a forrasztóanyagok összetétele egyedi jellemzőket mutatnak. Az adatok összegezve kirajzolhatják az egyes területeken működő üveges műhelyek jellegzetes vonásait, az egykori ablakok készítési helyét. A 19. század és a közelmúlt szemlélet-változásának következményei A Kárpát-medence középső részein a 19. század második felében ezeket az egyszerű geometrikus osztású ablakokat a historizmus és az eklektika korában - az európai kordivatnak megfelelően sok helyen narratív üvegfestményekre cserélték a katolikus templomokban, a Partiumban és Erdélyben is. A reformegyházak gyülekezeteinek egyszerű megjelenésű, díszítés nélküli - gyakran román kori alapokkal és falazatokkal rendelkező templomaiban ragaszkodtak a színtelen üvegből, geometrikus mintázattal készült ablakokhoz, ahol ezek - az eredeti fémsínekkel, a régi fakeretekben - hosszú évszázadokon keresztül szolgálták és védték a híveket a hideg és az eső ellen - értékes információkat hordozva az előző korok technikai megoldásairól, mesterembereinek felkészültségéről. Ezek a templomi tartozékok túlélték a reformkort, a világháborúkat, az azokat követő szűkös évtizedeket, valamint az ideológiai változásokat. A rendszerváltás és az Európai Unióhoz való csatlakozás új gondolkodásmódot és új igényeket hozott, ami felgyorsította az eseményeket. Az épületek helyreállítására való törekvés előbb született meg, mint ahogy a szakemberek kinevelése megtörténhetett volna. Az Erdélyben kibontakozó műemlékvédelmi fórumok ezt a hiányt igyekeztek pótolni. A sürgető építészeti problémák a nagymértékű állagromlás felszámolása mellett ráirányították a figyelmet az épületdíszítmények megőrzésének fontosságára is. Lassan elindult a műemlékvédelmi szakmérnök-képzés, melyhez igyekezett felzárkózni a restaurátorok képzése. A festett fakazettás mennyezetek, énekes karzatok, a szószékkoronák, a stallumok és padok, vagy a vakolat alól akár több rétegben is előkerült középkori falfestmények a nemzetközi elvárások figyelembevételével kerültek konzerválásra, restaurálásra, teljeskörű helyreállításra. A több száz éves, vetemedett, itt-ott hiányokkal küszködő, díszítetlen üvegablakok értékét csak kevesen ismerték fel — még a műemlékvédelmi helyreállításban résztvevő építészek közül sem mindenki - megtartásuk fontosságára csak kevesen hívták fel a figyelmet.4 A rendszerváltás idején - 1990-ben szinte minden településen megvoltak még a régi, templomi üvegablakok. Napjainkban ezeknek csak töredékét lehet fellelni - általában azokon a helyeken, ahol a helyreállítás még várat magára. Halaszthatatlan, sürgető feladat, hogy a szakemberek a történeti egyházak vezetőivel, a helyi lelkészekkel közösen gondolkodva a templomok értékeit megmentsék. Együttműködésük hatékonyságán múlik, milyen esélylyel tudjuk az erdélyi történeti üvegablakokat megőrizni a jövő nemzedékeinek - a meglévőket hitelesen restaurálni - megtartva eredeti anyagaikat és beépítési módjukat - a hiányzókat hogyan tudjuk pótolni, rekonstruálni az analóg példák alapján. A kordivat követésének hatásai a történeti üvegablakokra Ma még nem lehet megjósolni a túlélés esélyeit. Ha a romániai rendszerváltás óta eltelt időszak - 25 év - történéseit összevetjük a megelőző 300, esetleg 400 év alatt bekövetkezett változásokkal az értékvesztés óriási. A kordivat követésének legtöbbször a régi, sajátos jegyeket hordozó ablakokok esnek áldozatul. Nemcsak Erdélyben és a Partiumban cserélhetik le dokumentálás nélkül tör-2 H. Gyürky 1998. ______________ 3 Mester E. 1997. 4 Mester 1994. 57
