Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Mihály Ferenc: A székelyudvarhelyi ferences kolostortemplom főoltárának restaurálása
8. kép. Kutató ablak a főoltár 9. kép. Feltárási próba Mária lábazati részén. Az eredeti fehér szoborfülkéjén. Az eredeti, réteget négy későbbi átfestés ezüstre felhordott zöld lázárt réteg borítja. ötrétegű átfestés borítja. A legjelentősebb beavatkozás a festett felületen történt, melyet több ízben átfestettek. A koronkénti átfestések nem egységesen borították a teljes felületet. Általánosan három-négy réteg átfestéssel számolhattunk. Az oltár lábazati részén az eredeti piros márványozáson, illetve fehér festésen négy átfestés réteg volt, melyek szerényebb, fehér átfestések a későbbi korokból (8. kép). Mária íves szoborfülkéjébe az ezüstlapra színes lázárokkal nagyon mutatós kagylómotívumot festettek, melyet öt ízben átfestettek (9. kép). Az öt alsó, ember nagyságú szobornál az eredeti, igényes, 18. századi festést három (10. kép), míg az oromzati Szentháromság kompozíció alakjait két, illetve három rétegben festették át. Az aranylappal borított faragványok esetében is hasonlóan több átfestési réteggel számolhattunk. Az oromzat hátlapján a dicsfénykoszorúk mellett az első átfestési rétegen talált 1830-as években készült ceruzafelirat alapján feltételezzük, hogy az első átfestés már ez előtt megtörtént. A szoborfülkébe rejtett papírocska alapján jelentős munkálatra került sor 1898- ban, melyet Imrecska és Szántó aranyozok és szobrászok végeztek. Nekik tulajdonítjuk az oltár sajátos, a 19. és 20. század fordulójára jellemző átfestés rétegét. Szintén egy ceruzaírás jelzi, hogy a harmadik átfestés réteg már 1945- ben fedte az oltárt. Összességében megállapítható, hogy az átfestési rétegek nem képviseltek különös történeti, művészettörténeti értéket (11-14. kép). Az oltár restaurálása A restaurálás általános, többnyire a restaurátor-szakmában jól ismert munkafolyamatokkal, módszerekkel és anyagokkal történt, ezért ezt a folyamatot csupán néhány mondat erejéig ismertetjük nagyon vázlatosan, majd egypár részletre, észrevételre térünk ki, melyek - véleményünk szerint - tanulságosak. A kutatást, próbafeltárásokat, próbatisztításokat követően összeállítottuk a restaurálási tervet a hatósági engedélyeztetés végett, majd sor került az oltár részleges bontására. Az asztalos-szerkezet a helyén maradt, a szobrok, a rátétfaragványok és Mária központi szekrénye m 10. kép. Szent Péter arca a feltárás folyamatában. 1. Az eredeti, 18. századi réteg. 2-4. átfestési rétegek. 11-13. kép. Puttófejek az oromzati Szentháromság kompozíciót körülvevő felhőkoszorúból. Félig feltárt állapot. Baloldalon az eredeti, 18. századi réteg, jobboldal a 20. századi igénytelen átfestés. A szárnyakon az eredeti, 18. századi aranyozás látható. 14. kép. A Mária feje fölött koronát tartó, baloldali angyalka, félbetisztított állapotban. kiemelésre kerültek. A legnagyobb feladatot a feltárási munkálatok jelentették, melyeket részben mechanikusan, másrészt vegyszeres úton végeztünk. A fertőtlenítési folyamatot követően szerkezeti megerősítés és kisebb plasztikai kiegészítések elvégzése következett. Tekintettel arra, hogy az oltár felépítésben, díszítésben és - nem utolsó sorban - festésben igencsak jól és nagymértékben megőrizte a 18. századi állapotot, sok kiegészítésre, retusra nem volt szükség (15-16. kép). A feltárási munkálatok az oltár teljes festését érintették. Mint már korábban említettük, többrétegű átfestés borította az egész felületet. Mivel az átfestési rétegek nem képviseltek művészettörténeti értéket, ezért egyértelműen azok eltávolítása mellett döntöttünk. Aránylag könnyű feladatot jelentett a márványozott díszítőfestéssel borított részek feltárása. A többrétegű, többnyire olaj kötőanyagú 51
