Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Mihály Ferenc: A székelyudvarhelyi ferences kolostortemplom főoltárának restaurálása
A székelyudvarhelyi ferences kolostortemplom főoltárának restaurálása Mihály Ferenc Építéstörténeti adatok A reformáció korában elűzött ferencesek több ízben is próbálnak gyökeret verni korábbi missziós területükön. 1604-ben hat barát az egykori, valószínűleg domokosrendi kolostorépületet próbálja elfoglalni. A többnyire protestáns felekezetű városban ellenállásba ütköznek. Hasonló zavargások, zaklatások jellemzik a 17. századi tevékenységüket. A 18. század eleji uralomváltás kedvező feltételeket teremt a ferences tevékenységnek, és Erdély más misszióihoz hasonlóan a török által elűzött boszniai barátok fontos tevékenységet folytatnak ezen a területen is. 1706-ban a barátok újra letelepednek1, de az sem kizárt, hogy csak helyet váltanak a városban. A 18. században a főtérre épült új ferences kolostor telkét és első házát Lakatos István Csík-, Gyergyó- és Kászon székek főesperese 1705-ben adományozta a rendnek. Ez a telek valószínűleg a mai kolostor alapterülete lehetett, viszont később a ferencesek megszerezték a szomszédos telkeket is. Először faépületben laktak, kőtemplomuk építése 1712-1779 között történt. A főbejárat kapuzata fölötti 1728-as felirat, és az a tény, hogy az épület szerepel a Székelyudvarhelyt ábrázoló, 1735-ös és 1736-os Conrad von Weiss féle vízfestményeken, azt bizonyítja, hogy az 1730-ban említett alapkőletétel valójában csak valamilyen átépítést jelent. A korai erdélyi barokk templomok közé tartozó épület két nyugati tornyos, kétoldalt kápolnasorral kísért hajóval és magas, egyenes záródású szentéllyel rendelkezik. A nyugati négyszög alaprajzú tornyok az 1736-os rajzon még csak sisakjukkal nyúltak a timpanonos, oromfalas templomtest fölé. Magasításukra 1771-ben került sor, és ma is a 18. század végének stílusjegyeit hordozzák. A barokk homlokzat díszítése mértéktartó. A párkányokkal és lizénákkal tagolt homlokzat legszebb eleme a kőből faragott, félköríves záródású kapu, amely 18. századi kőfaragványaink érdekes eleme. A kapuzatot füzérek és virágdíszek borítják. A templom főtéri homlokzata szintén egyszerű. A dongaboltozatú kápolnákat félköríves, míg a föléjük emelkedő, szintén dongaboltozatos hajót háromkaréjos ablakokkal látták el. A templomépítéssel párhuzamosan kolostort is építettek, melynek befejezésére 1752-ben került sor.1 2 A templomba belépve tág, látványos belső tér tárul elénk. A tornyok alatt két kápolna található, míg a hosszházhoz két oldalról három-három kápolna csatlakozik. 1 P. György 1930. p. 239. 2 Weisz 2007. pp. 367-368. 1. kép. A székelyudvarhelyi ferences templom a templombelső és a főoltár restaurálása előtt. A főhajó fiókos dongaboltozata hevederekkel erősített. A téglalap alaprajzú kápolnák közötti falpillérek vaskosak, a főhajó boltozata alatt hangsúlyos golyvázott főpárkány húzódik. A kétszakaszos, keresztboltozattal rendelkező szentélynek magas, ívelt alaprajzú, egész falat betöltő oltárépítménye van (1. kép). A szentélyt a 18. század végén falképekkel díszítették, mely festés a közelmúltban szabadult meg a későbbi korok átfestéseitől. A boltozat központi mezejében a Guido Reni festménye alapján elterjedt Szent Mihály arkangyal-ábrázolást láthatjuk, amint letaszítja a Sátánt. Az oltárépítmény mögötti felirat arról tanúskodik, hogy a festést a kor ismert festője, Veres Mátyás és felesége Perger Krisztina végezte 1780-81-ben. DEO ADJUVANTE / ALTARE HOC CUM SAN- / CTUARIO DEPICTUM, ET / DEAURATUM EST SUB / A R P PROVINCIALI CASI- / MIRO DOMOKOS ET PRO / TUNC LOC- GVARD1ANO / R-PMICHSANTA SYNDI- / CO CONV SP DNO SIGISM- / FERENTZI. PER PICT- MA- / THIAS VERES EIUS CON- / SORT • CHRISTINA PERGER / ANNO 1781 A római kapitális betűkkel írt felirat mellett más betűtípussal egy rövidebb felirat arról tudósít, hogy Kontz Krizogon (1758-1830) ferences pap jelentősen támogatta a munkálatot. In hac Ara polivit / aurum D P Chryzogon / Kontz A közelmúltban történt falkép-feltárás és restaurálás alkalmával a diadalíven napvilágot látott két kronosztikonos felirat 1780, illetve 1781-ből. 47
