Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Galambos Éva et al.: Az almakeréki falképek színelváltozása és vizsgálatai
95. kép. Az almakeréki falképek állapota 2015 áprilisában. Összefoglalás A pigmentvizsgálatok alapján egyértelművé vált, hogy az almakeréki szentély falképeinek színe jelentős mértékben elváltozott, és a látszat ellenére a középkori falképegyüttes megjelenése nagyon eltér az eredeti pompájától. Egyrészt mert a vízoldható sók kémiai hatására főként az ólom és réztartalmú pigmentek átalakultak, másrészt a meggyengült vakolat és festett rétegek sok helyen peregnek, rossz megtartásúak, amit szintén a nedvesedés és a vízoldható sótartalom okoz. Az eredetileg kék azurit felületek elzöldültek, réz-kloriddá alakultak, ahol a beázás nagyobb mértéket öltött ott az aláfestésig, vagy a vakolatig kimosódtak. Hasonlóan réz-kloriddá alakult át egyes részeken az eredetileg szferolitos malachit, de ez színben nem okozott jelentős változást. Bizonyos helyeken, ahol egyértelműen kék felület volt, mint a boltozat zónájában a csillagos ég, vagy Mária köpenyén, ott könnyű következtetni az eredeti színre, de a függőleges falszakaszok közép-alsó zónájában már nehezebben állapítható meg, hogy a szentek alakjainak eredetileg zöld vagy kék ruhája volt-e. Hasonló problémát jelent a boltozaton a rengeteg barnás, szürkés szín korábbi megjelenését meghatározni vizsgálatok nélkül. A falképek felső zónáiban jellemző bamás-feketés, réz-oxid tartalmú, elváltozott réteg eredetileg zöld malachit volt. Más részük viszont ólomtartalmú pigment is lehetett, ami feketés, szürkés, barnás, de olykor fehér színűvé alakult át. Az ólomtartalmú vörös, a minium, ami például a képkereteié szegélyek eredeti színe volt, ma színátmenetesen, fekete-szürke-fehér-narancs színben jelenik meg, ezeken a helyeken jól megfigyelhető hogyan változott át a pigment. A patronmintákon is sok ilyen átmenetes színelváltozás van. Az ólomtartalmú festékek esetén az a kérdés, hogy vajon mindegyik vörös minium volt-e, vagy esetleg ólomsárga, ólomfehér is előfordult, hiszen átalakulási termékeik, az ólom-oxid, vagy ólom-klorid 96. kép. Digitálisan színrekonstrukció, részlet. ugyanaz. Az elváltozások nagyrészt a falakból kioldódott sók kémiai hatására történtek, a folyamatokat ma már visszafordítani nem lehet, csupán megállításukra, lassításukra törekedhetünk. A nedvesség utánpótlás mérséklése fontos cél, de bizonyos pigmentek esetén - pl. az ólompigmenteknél -, ez az elváltozás lúgos közegben idővel szinte mindig bekövetkezik. Az anyagvizsgálatok, az építőanyag és a nedvességi zónák meghatározása mellett kártérkép is készült16, ami szintén segítheti az esetleges restaurátori beavatkozások megtervezését. A nagyobb sókoncentráció, valamint a higroszkópos sók jelenléte azokban az esetekben, ahol a falképet konzerválni kell, akadályozhatja a munkafolyamatokat, a kezelőszerek bejuttatását, ezért a sók kivonása ezeken a területeken, lokálisan indokolt lehet. A falak teljes sótalanítása nem kivitelezhető, főként amennyiben a sók egy része az építőanyaggal került a falazatba. A restaurátori beavatkozás célja a meglévő állapot stabilizálása, a festék pergésének megakadályozása, a nedvességutánpótlás kiküszöbölése és a sókár mérséklése. Az anyagvizsgálati eredmények alapján egy digitális színrekonstrukció (95-96. kép) is kivitelezhető, ami az anyaghasználat és festéstechnika összehasonlíthatósága mellett segítheti a művészettörténeti kutatást, a mesterek vagy festőiskolák meghatározását. A felvételeket készítette: Gayerhoffer Kovács Gábor, Galambos Éva, Török Ákos, Nemes Erika, Váli Zsuzsanna. 16 Kiss Lóránd és munkatársai 45
