Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Galambos Éva et al.: Az almakeréki falképek színelváltozása és vizsgálatai
38. kép. A zárókő szája a festékmaradék alapján vörös volt. 39-40. kép. Szemcsepreparátum átmenő fényben. Jól látszanak a hasábos cinóberszemcsék. Keresztezett polarizátor-analizátor állásnál mutatkozik a cinóber erős kettőstörése, és a narancsos saját színe. 41-42. kép. A zárókő szájából vett minta mikroszkópos keresztmetszet csiszolata élénkvörös cinóber és narancsszínű minium szemcsékkel. Lumineszcens felvétel ugyanannak a mintának a keresztmetszet csiszolatáról (BV gerjesztés). geket a malachit és a kék azurit átalakulásából keletkezett réz-kloridok alkotják. Az élénkvörös színek szinte teljesen eltűntek az almakeréki falképekről, vagy a pigmentek színváltozásai miatt, vagy, mert a festékréteg felszínén olyan bevonat képződött, ami eltakarja az eredeti színt (38-46. kép). Jelenleg csak a vas-oxid tartalmú vöröses barna színeket látni, az élénkebb árnyalatok többnyire elsötétedtek. Az elváltozások oka az alkalmazott pigmentekben és a károsító folyamatok összefüggésében keresendő. Ilyenek a cinóberrel és míniummal festett felületek, az ezekből vett minták alsóbb rétegeiben még találni ép szemcséket is. A cinóbert tartalmazó rétegekből származó minták majdnem mindegyikében kimutatható volt ólomtartalom (minium) is, a kétféle vörös pigmentet keverve használták. HV: 20.0 kV DETBSf ...................I i i i Satellite ©Teacan DATE: 05/28/15 100 um 43. kép. A minta SEM-EDX felvétele: a cinóberre utaló higany (Hg) és kén (S) mellett az ólom (Pb), a minium fém eleme is kimutatható. 44. kép. A boltozati bordáról származó minta vételi helye. 45. kép. Sztereo-mikroszkópos felvétel: a minta alja élénk narancsos vörös, ilyen volt a minium eredeti színe. 46. kép. Szemcsepreparátum átmenő fényben, keresztezett analizátor állásnál: a minium különleges zöldes interferencia színe alapján jól meghatározható. A mintában sárga ólom-oxidok is voltak. A falképen tehát rengeteg, színelváltozással járó pigmentátalakulás történt az évszázadok folyamán, főként az ólomtartalmú és a réztartalmú pigmentek esetén. Az elváltozott anyagok pontos meghatározása műszeres vizsgálatokat igényel, mert a kialakult bamás-feketés termékek mikroszkópi módszerekkel nem mindig azonosíthatók. Az ólomtartalmú pigmentek elváltozásai A középkorban gyakran használt ólomtartalmú pigmentek a vörös minium (ólom-tetraoxid), a sárga masszikot (ólom-oxid) és az ólomfehér (bázisos ólom-karbonát) voltak. A falkép mára elbamult, elfeketedett, vagy narancsosán megjelenő részeiről származó mintákon mikro-elemanalízissel (SEM-EDX) egyértelműen kimutatható volt az ólom. Sajnos az általunk használt műszerrel az ólom mellett a kén nem határozható meg, így kérdéses maradt, hogy ólom-oxidok vagy szulfidok alakultak-e ki az elváltozások során.7 A legszembetűnőbb pigment elváltozás az „Angyali üdvözlet” jeleneten figyelhető meg, ahol a „Szentlélek galambja” feketének látszik (47-52. kép). Feltételezhető volt, hogy a művész a galamb festéséhez fehér színt, vagy valamilyen fényes fóliát alkalmazott, hiszen ikonográfiái szempontból a fekete szín használata elképzelhetetlen. A SEM-EDX vizsgálat eredménye bizonyította az ólom jelenlétét a galamb-ábrázolásból vett mintában. A mester módosította a galamb alakját az alárajzhoz képest, a felvázolt oldalnézet helyett kiterjesztett szárnyakat festett. 7 A SEM-EDX vizsgálatnál a két elem (Pb, S) nem mutatható ki egyszerre, a felvett spektrumban a két anyag karakterisztikus vonalai kitakarják egymást. 38
