Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Galambos Éva et al.: Az almakeréki falképek színelváltozása és vizsgálatai
3. kép. Az északi fal alsó sza- 4. kép. Az északi fal alsó kasza, normál felvétel. szakasza, lumineszcens felvétel: az alsó, sötéten jelentkező kiegészítő vakolaton a sókivirágzások az UV gerjesztés hatására világosan jelennek meg. koppal. A vizsgált falfelületekről, a vakolatból, valamint a festett rétegekből mintákat vettünk a vakolatösszetétel, a vízoldható sótartalom és a festett rétegek felépítésének, pigmentjeinek meghatározásához. A szentély külső falazatán történt mérések alapján megállapítást nyert, hogy az eredeti fugák, mint ahogyan az várható volt, nagyobb nedvességi értéket mutatnak, mint a mellettük található kőzetek. A felújításkor használt habarcsok esetében viszont a nedvességtartalom általában kisebb, mint a kőzeteké (ami utalhat arra, hogy az eredeti porózusabb részekben a sótartalom is magasabb). Az is leolvasható volt, hogy a talaj közelében minden szelvényben nagyon nedvesek a falak, a külső keleti, valamint észak-keleti falak pedig már vizesek, a kőelemek a lábazat tetejéig átnedvesedtek, és a fugák is vizesnek mondhatók. Összegezve megállapítható, hogy a szentély külső falánál az alsó 1 méter átázott, ami azt jelzi, hogy a szentély falképei és a belső vakolat alulról, a talaj irányából kap nedvességet. A szentélybelsőben történt mérések alapján egyértelműen kirajzolódott, hogy a járófelületnél és a zúzott kővel feltöltött ároknál egyaránt teljesen átnedvesedtek a falak, a legalsó zóna itt is mindenütt vizes, tehát a szárító árok nem funkcionál megfelelően. Feljebb egy kissé átnedvesedett vakolatrész következik, majd egy viszonylag szárazabb, kb. 50-100 cm széles zóna, az egyes falszakaszokon változó, az aljzat fölött 20-120 cm magasságban,2 majd 2 A száraz zóna magassága változó. Az I. falszakasznál (északi fal) 20-60 cm, a II. szakasznál (északi fal) kicsit feljebb van - akár 100 cm-ig is felérhet, míg a III. szakasznál (észak-keleti fal) változó magasságú (20-tól 100 cm-ig). AIV. szakaszon (keleti fal) 20-120 cm között található a szárazabb zóna, az V. szakaszon (dél-keleti fal) 60 cm körül van a legszárazabb rész, ami itt is 50-100 cm közötti magasságban húzódik, míg a VI. szakasznál (déli fal) a szakaszon belül is erősen változó a nedvességtartalom. 5. kép. Déli fal, felső zóna: normál felvétel. egy újabb nedves zóna következik. A nedvességtartalom jelentősebb az északi és a keleti oldalon.3 * A szentély boltozatán lévő falképeken, valamint fölöttük a padlástérben is végeztünk nedvességmérést. A mérési adatok alapján beigazolódott, hogy a padlástér száraz, a szentély a tető felől már nem kap nedvességet, tehát a boltozaton látható beázások korábbi periódusokból származnak. Vakolatvizsgálatok A vakolatvizsgálatok eredményei szerint a templom szentélyének képeit kétrétegű vakolatra festették. Az intonaco, vagyis a festővakolat kötőanyag és töltőanyag aránya becslés szerint kb. 1:1. A középkori vakolatokra jellemzően, a mintákban száraz mészoltásra utaló mészcsomók voltak láthatók. A vakolatdarabok 10%-os sósav hatására könnyedén bomlásnak indultak, feltehetően sem a kötőanyag, sem a töltőanyag nem tartalmaz dolomitos, vagy hidraulikus részeket. Téglaőrlemény ugyan előfordult a mintákban, de nem számottevő mennyiségben, a vakolat szilárdságáért nem a téglaszemcsék felelősek. A homokfrakcióban főként két szemcseméret-tartomány határozható meg: egy finom szemcsézettségü, iszapos rész és egy ennél durvább összetételű, de a durvább szemcsék mérete sem haladja meg az 1,8 mm-t. Az iszapos rész jelenléte a töltőanyagban arra utal, hogy a homokot felhasználás előtt nem mosták ki. Ez összefüggésbe hozható azzal, a jelen tanulmány későbbi részében bővebben kifejtett megállapítással, hogy az építőanyagok már felhasználásuk idején tartalmaztak vízoldható sókat. A homok nagy része kvarc, a szemcsék szélei legömbölyödtek, feltehetően folyami homokot használtak. A vakolat sárgás színe a benne lévő sárga vasas aggregátumoknak tulajdonítható. A vakolatösszetevők között csillámok is előfordulnak, legfőképpen muszkovit. Az intonaco alatt lévő durvább, alsó vakolatrétegről (arriccio) megállapítást nyert, hogy mész-homok vakolat. A karbonátos részek nehezen voltak oldhatók 10%-os sósavval. A savban oldódó és a nem oldódó rész aránya 3 A falakon alulról 220 cm magasságig történt meg a teljes nedvességtérkép elkészítése. 32
