Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Nemes Erika Tímea: A bögözi templom falképeinek festéstechnikája
széles mérettartományba — körülbelül 0,2-0,5 mm - közé sorolhatók. Néhány nagyobb, durva szemcse is előfordul, méretük nem haladja meg a 2,63 mm-t. Szélük legömbölyödött, formájuk inkább gumószerü, mintsem hosszúkás. Hidraulikus adalékanyagként téglaőrleményt kevertek a habarcsba, ezzel a vakolat szilárdságát kívánták növelni. Az őrlemény szemcséinek mérete kisebb 1,14 mm-nél. A töltőanyag fele szinte a téglaőrlemény.6 A vakolat - öszszetétele miatt - jó megtartású, szilárdsága kielégítő. Növényi szálas anyagot, valamint szenet nem tartalmaz. A minták mikroszkópos keresztmetszet-csiszolatain jól látszott, hogy a töltőanyag szemcséit teljes mértékben körbefogja a kötőanyag. A festett rész közvetlenül a vakolatra került. A festéshez a polarizációs mikroszkóppal végzett pigmentvizsgálatok eredménye szerint a következő pigmenteket, illetve anyagokat használták: vörös-okkert, sárga-okkert, növényi szenet és meszet. A színek világosítására meszet kevertek a festékhez. A sötétkéknek látszó hátteret növényi szén és mész keverékéből alakították ki. A világos csúcsfényekhez nem szentjános fehéret használtak, hanem több rétegben, vagy vastagon felvitt meszet. A középső regiszter vakolata teljesen megegyezik a felsőével. A két falkép-sorozat nemcsak stílusjegyeik, hanem a mikroszkópos vizsgálatok eredménye alapján is egy időben készülhetett. A Szent László legenda ciklusánál alkalmazott pigmenteket használták itt is. A legalsó falkép-sor vakolata nagymértékben eltér a felette lévő két regiszterétől. Ez is mész-homok vakolat, de az alkotórészek aránya és a töltőanyag más. Több és színesebb szemcséjű homokot tartalmaz. A mész-homok aránya kb. 3:1. Ebben a vakolatban is több milliméter nagyságú mészcsomók láthatók. A töltőanyagot ez esetben sem mosták ki, az üledékes agyagos rész benne maradt a homokban. A töltőanyag iszapfrakciója meglehetősen vasas, sötétbarna színe ennek tulajdonítható. A homok szemcséinek méreteloszlása nagyon változó, 0,2-től az 1 mm-ig terjed. Fő alkotóelemei kvarc és más színes ásvány. Hidraulikus anyagot nem tartalmaz. Megállapítást nyert a pigmentek optikai tulajdonságai alapján, hogy a jelenetek festéséhez vörös-okkert, sárga-okkert, meszet és növényi szenet használtak. A meglepően élénk színeket, színárnyalatokat e pár pigment keverékével érték el. A háttér világoskékjéhez szén és mész keverékét alkalmazták. Az apostolok és a Leviatán háta mögötti sötétkékhez pedig faszenet. A ruhák élénkvörös, rózsaszín és világossárga színét tiszta vörös-okker és sárga-okker, valamint mész keverékéből állították elő. A portikusz fölötti részen található falképek vakolata megegyezik a templomban lévő falképek alsó regiszterének vakolatával. A felhasznált pigmentek vörös-okker, okker, mész és növényi szénfekete (25. kép). 6 Kriston 2002. p. 14. „Minél nagyobb a hidraulikus kötőanyag aránya a habarcsban, annál nagyobb a vakolat szilárdsága és kisebb a kapilláris aktivitása” 26. kép. A templomhajó felső regiszterének és a torony támpillérének takarásában talált falkép-darab vakolatából vett minták homokfrakciója. Sztereó-mikroszkópos felvételek. A torony tövéből előkerült falkép-darabok vakolata a templombelső két felső regiszterének a vakolatával egyezik meg. Ezeken a darabokon, vörös-okker, okker és növényi szénfekete pigmentek voltak kimutathatók (26. kép). Összegzés A templomhajó belső falfestményei freskótechnikával készültek, közülük mind stílusjegyeik, mind készítés-technikájuk alapján a két felső regiszter egy időben és korábban, mint a legalsó megmaradt falkép-sor. A két regiszter falképeinek magassága eltérő, a Szent László legendáé 200 cm, míg az alatta lévőé csak 180 cm. A függőleges tagolások sem esnek egybe, a Szent Margit legendáját ábrázoló falképen surlófényben jól azonosíthatók, ezzel ellentétben a felette húzódó falképeken, azonos helyen nem találhatók. A felső falkép-sor festése feltehetően más ütemben haladt. A vakolatot mindkét esetben besimították, erre került a képmezők kijelölése vörös színnel, ecsettel felfestve. Előbb a hátteret, az építészeti elemeket festették meg, majd a figurákat. A többkezűség az alakok arcának és ruháinak megformálásánál vehető észre leginkább. A Szent László legendán jól észlelhető, hogy Szent László alakjának megformálására több figyelmet szenteltek, mégis a falkép-ciklus folyamán nem egységes sem az arcának, sem ruházatának ábrázolása. Arcának karaktere mindegyik jeleneten más. A Szent Margit legenda jeleneteit szintén több mester festhette. Az arcok kialakításában nagymértékű eltérést lehet felfedezni. Míg a történet indítójelenetén az arcokat egyszerű, világos színű alappal és sötét kontúrral festették meg, a történet vége felé haladva egyre kidolgozottabbak. Ez Szent Margit arcán, valamint a figurák ruházatán követhető nyomon a legjobban. A két felső regiszter vakolata meglehetősen világos színű, ami a sok mésznek és mészkőőrleménynek tulajdonítható. A vakolat szilárdsága a benne lévő mészkődaraboknak, valamint a téglaőrleménynek köszönhető. Afigurák, a kompozíció megformálása, a festésmód 14. századi munkára emlékeztetnek. Az alakok elnyújtottak, 29
