Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Kovács Mária-Márta: Az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum ónedényei
A kanna készítési helye és ideje Fe Cu In Sn Pb Kolozsvári kanna (F.4636) aló. század első feléből 0,56 1,10 0,45 87,97 5,93 A kolozsvári ICK mester műhelyében 1582-ben készült kanna (F. 3151) 0,31 0,21 0,53 80,88 17,31 Ismeretlen erdélyi műhelyben, a 16-17. század fordulóján készült ónkanna (F. 3111) 0,33 0,40 0,44 81,55 16,57 A segesvári LK mester műhelyében 1646-ban készült kanna (F. 3112) 0,41 0,67 0,31 80,46 17,47 A segesvári HB mester műhelyében, a 17. század végén készült ónkanna (F. 4600) 0,29 0,51 0,39 80,00 17,97 A brassói C(?)G mester műhelyében 1721-ben készült ónkanna (F. 4561) 0,22 0,62 0,42 68,84 29,13 A nagyszebeni Dániel Schuster műhelyében 1746-ban készült óntányér (F. 4666) 0,28 0,76 0,35 75,67 22,20 8. táblázat. A 16-18. században készült ónedények ötvözete. lésen viszont a 6:1 arányú keverést fogadták el. Ez volt a legrosszabb minőségű olyan ón Európában, amelyből engedtek étkezéshez, ételtárolásra szolgáló edényt készíteni.30 A 16. század első felében, Kolozsváron készült ónkanna (F. 4636 leltári szám, 3. kép) anyagvizsgálata a korábbi, forma és díszítés alapján történő datálás helyességét támasztja alá31, ugyanakkor rávilágít arra a tényre is, hogy a század első felében a kolozsvári ónöntők is az ólommal ötvözött ón, az ún. Prob Zinn32 legjobb minőségű ötvözetét használták, akárcsak a nürnbergi műhelyekben (1-2., 8. táblázat). Az ólommal ötvözött ón legjobb minőségénél a 15 rész ónhoz 1 rész ólmot kevertek. A kanna ötvözetének magas réztartalma szintén a nürnbergi ötvözetek irányába mutat. Annak ellenére, hogy az 1571-es országgyűlésen a nürnbergi próba átvételét határozták meg, ami azt jelentette, hogy a mesterek 10 rész ónhoz 1 rész ólmot keverhettek, az 1582-ben (F. 3151, 4. kép), illetve a 16-17. század fordulóján (F. 3111, 5. kép) készült ónkannák anyagvizsgálata azt bizonyítja, hogy ezt a gyakorlatban nem tartották be. A szabályozáshoz viszonyítva egy jóval gyengébb, magasabb ólomtartalmú (17% körüli) ötvözetet használtak, ami a később elfogadott (1609, ismételten 1625), 6:1 arányú keveréknél is gyengébb volt (8. táblázat). A 16. század első feléhez viszonyítva az ötvözet réztartalma is jelentősen, az 1% fölötti értékről 0,4% alá csökkent. A 16. század utolsó harmadában meghonosodott ötvözetet alkalmazták végig a 17. század folyamán. Az ötvözet minősége a 18. századtól, az ónedények népszerűségének csökkenésével tovább romlott, ami vélhetően azzal magyarázható, hogy a mesterek olcsó termékek 30 Uo. Ld. http://onedenyek.neprajz.hu/neprajz.02.02.php?bm=l&as= 3&kr= A_51_%3D%2201 %22 (Letöltve: 2016. március 4.) 31 Benkö 2004. p. 41. 32 Az ónedények készítésénél a mesterek tiszta, ólom nélküli, ún. Fein Zinn, vagy ólommal kevert ónt, ún. Prob Zinn ötvözetet használtak. 7-8. kép. Ónkanna fedelébe helyezett érme. előállításával kívánták megőrizni a piacot. A század első felében készült edények tárgytípustól (az F. 4561 leltárszámú ónkanna és az F. 4666 leltárszámú óntányér) és központtól (Brassó, Nagyszeben) függetlenül nagyobb ólomtartalmúak, az ötvözetben lévő ólom mennyisége a keverék egynegyedét teszi ki (8. táblázat). Az anyagvizsgálat alapján az ötvözetek minősége szempontjából három korszakot különíthetünk el: az első korszak aló. század középső harmadáig tart és a jó minőségű ötvözetek használata jellemzi, a második korszak a 16. század utolsó harmadától a 17-18. század fordulójáig tart és a 6:1 arányú keveréknél gyengébb ötvözet jellemzi, az utolsó korszakot a 18. század képviseli, amelyre a nagyon magas ólomtartalmú, az edénykészítésre hivatalosan már nem engedélyezett ötvözet jellemző. Az anyagvizsgálatnak alávetett tizenöt ónedény esetében az edény származását a mérési eredményekkel összevetve megállapítható, hogy egy-egy korszakon belül központtól és műhelytől függetlenül a mesterek hasonló ötvözetet használtak. így az ötvözetek összetétele Erdély területén belül nem segít a származás pontos meghatározásában. 19
