Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Kovács Mária-Márta: Az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum ónedényei
Az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum ónedényei Kovács Mária-Márta Az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum szervezésében 2014 őszén megnyitott Az erdélyi ónművesség. Funkció és ikonográfia' című kiállítás révén a kézművesipamak egy olyan ágazata került bemutatásra a nagyközönség előtt, amely Erdély koraújkori tárgyi kultúrájának egyik jelentős és a korszakban népszerű, napjainkra elfeledett vagy kevéssé ismert tárgycsoportját hozta létre. Az ónedények a 16-18. századi háztartások igen népes csoportját alkották, a nemesi udvarok, a protestáns egyházközségek, a céhes szervezetek leltárai nagy mennyiségű ónedényről szólnak. Használatuknak három társadalmi színtere és több funkciója volt: a családban étkezésre és a lakásbelsők díszítésére használták, a protestáns egyházaknál szakrális célokat szolgáltak, a különböző intézmények, céhes szervezetek, társulatok közösségi alkalmain szintén étkezésre vették igénybe őket.1 2 A nagy mennyiségű ónedényből napjainkig viszonylag kevés maradt fenn. Jóllehet Erdélynek európai viszonylatban is neves ónöntő központjai voltak (a szász központok közül Nagyszeben, Brassó, Segesvár, Beszterce, valamint Kolozsvár), az ónedény, az anyag kisebb értéke és egyszerűbb megmunkálása miatt kevesebb megbecsülésben részesült, mint a hasonlóan kézműves környezetből származó ötvöstárgyak. Ennek fö oka, egyrészt hogy a rongálódott, sérült darabokat folyamatosan újraöntötték. Az ónművesség hanyatlásának második tényezője a 18-19. századi anyagi kultúra változásának tulajdonítható. A fajansz elterjedésével, majd 1. kép. Feltámadás-tál, Nürnberg, ifj. Paulus Öham (1634-1671). a porcelán európai felfedezése után az asztali edényként használt ónedények fokozatosan kiszorultak a mindennapi életből. A 18. századra a főúri, középnemesi körökben, majd a 19. századra a polgári és kisnemesi lakásbelsőkben is egyre inkább a fajansz és a keménycserép edények terjedtek el. A 19. század első felére a céhek edénykészletében is változás következett be, a korábban divatos ónedények helyét a keménycserép termékek vették át.3 így a nagy erdélyi múzeumalapítási-hullám (a 19. század második fele) előtt a világi darabok nagyrésze elpusztult, a múzeumi gyűjteményekbe jórészt céhedények kerültek. Az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum óngyűjteménye Az erdélyi múzeumi gyűjtemények között az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum 213 darabot számláló óngyűjteménye mind mennyiségileg, mind minőségileg az egyik legkiemelkedőbb, ennek ellenére néhány 16. századi korai tárgy és a céhes edények kivételével többségük többnyire kutatatlan, feldolgozatlan, publikálatlan, kiállításokon is alig volt látható. Ezt az űrt próbálta kitölteni a fent említett kiállítás, amelyen a múzeum igen gazdag és változatos anyagából láthattunk válogatást. A múzeum jelenlegi óngyűjteményének alapját a 19. század második felében alakult Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának óngyüjteménye képezi, amely adományokból és beszerzésekből jött létre. A beszerzésekkel olyan a korszakban híres műgyűjtőkhöz fordultak, mint a brassói Resch Adolf, a besztercei Csallner Adolf vagy a szebeni Grünblatt Benő, akiktől több tucat óntárgyat vásároltak meg a 19-20. század fordulóján. A gyűjtemény a 20. század első négy évtizedében tovább gyarapodott a kolozsvári Wass Ottilia grófnő és a szebeni Biró Albert hagyatékai által, a volt Kolozsvári Iparmúzeum hagyatékával, az Erdélyi Kárpát-Egyesülettől történő beszerzésekkel, a kolozsvári céhek adományaival, valamint Erdély különböző protestáns parókiáitól történő beszerzésekkel.4 A 20. század elején anyagi gondok, épületek karbantartási nehézségei nagyon sok protestáns egyházközséget kényszerítettek arra, hogy úrasztali edényeit, textíliáit pénzre váltsa.5 A gyülekezetek használaton kívüli ónedényeiket szívesen letétbe helyezték, vagy új tárgyak fejébe a mú-1 A kiállítás kurátora Mihály Melinda művészettörténész, az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum muzeológusa. 2 Vida 2013. Ld. http://onedenyek.neprajz.hu/neprajz.02.03. php?bm=l&kr=A_51_%3D%2202%22 (Letöltve 2016. február 29.). Kovács 2011a. p. 187. A beszerzési adatok összegzéséért és a leltárkönyvi adatokért Mihály Melinda kurátornak tartozunk köszönettel. Kovács 2011b. p. 732. 15
