Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 15. (Székelyudvarhely, 2015)
Bóna István: Pécsváradi románkori falfestmények sürgősségi konzerválása
Az épület műszaki és fizikai állapotának teljes rendbehozatala.- A teljesen meggyengült és a faltól sok helyen elvált freskó-hordozó vakolatok szilárdítása és a falhoz való visszarögzítése. A kápolnában összesen mintegy negyven négyzetméter középkori vakolat maradt fenn. A szentély falain található a legnagyobb vakolat együttes. Az alsó métert leszámítva mindenütt van valamennyi vakolat-maradvány, lentről felfelé haladva egyre nagyobb szigetek jelennek meg. Az összefüggő vakolat a déli oldalon három méteren kezdődik, északin még feljebb. A boltozatot teljesen beborítja a románkori vakolat, ami feltehetően festett a jelenlegi meszelés rétegek alatt (4. kép). A konzerválás során a meszelés hiányaiban mindenütt festéknyomokat találtunk. Középkori festés nyomai vannak az északi pillérfőn és a hajóban is. A hajó vakolatai többnyire nem festettek. A vakolatok nem egy korszakhoz tartoznak, a középkorban is több vakolás készült, ezek közül csak egy festett. Több különböző szélező vakolatot találtunk, ami arra utal, hogy többször végeztek kármegelőzési munkálatokat. Helyenként a vakolat a szélezés ellenére leesett. A kápolna belülről nyirkos és hűvös, a falakról az alsó részeken mérés nélkül is megállapítható volt, hogy nedvesek. A szentély szórt-kő padlózata is nyilvánvalóan vizes, mivel a jelenlegi padlószint lejjebb van, mint a mellette lévő külső talaj szint. A tetőről és a falakról lefolyó esővíz nincs szakszerűen elvezetve. A falak mellett felgyülemlő víz a talajvízzel együtt a falazatba bejutva a telítettségig nedvesen tartja a lábazati részt. Bent a padlószint fölött erőteljes a gombásodás és helyenként algák is találhatók. A beavatkozást megelőző vizsgálatok A vakolatokat kopogtatással vizsgálva megállapítottuk, hogy azok legalább 30%-ban elváltak a falazattól. A helyzet korábban sem lehetett jobb, hiszen mint fentebb említettük, az előző javítások során legalább öt, de inkább hatféle szélező vakolatot használtak. Felmérésük az itt ismertetett programban nem volt megvalósítható, de később elvégezendő. Az állapotokról pontosabb ismeretekre tehettünk szert a várkápolna altemplomában a közelmúltban két egyetem együttműködésében folyt vizsgálatok eredményeiből: a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mémökgeológia Tanszékéről dr. Török Ákos vezetésével történtek vizsgálatok, a Magyar Képzőművészeti Egyetem részéről dr. Galambos Éva végzett kutatásokat.5 Előttük és utánuk magunk is végeztünk levegő és falhőmérséklet, relatív páratartalom és falnedvesség méréseket a szentélyben és egyidejűleg kint a szabadban. Ezekre azért is szükség volt, hogy megállapíthassuk, mikor következnek be a restaurálást lehetővé tévő állapotok. Ugyanakkor a hőmérsékleti és nedvességviszonyok behatárolják a választható kezelőszereket. 5 Török-Galambos2014. P«civír»d, várkipoln* ««rrtély, f»ln»dvM»4|l ért*k«k ■ 40-60 száraz H 100-120 írflwn nedvet 2014 05 09 GANN UNII 60-80 minimális nedvetiég B120-140 telített Bönn l„ Kiirtöal B. ■ 80-100 kissé nedves ■ 140 felett 'túl telített* 5. kép. A falnedvesség mérés eredményeinek ábrázolása színkódok segítségével. A sárga felületek nedvességtartalma elfogadható. Az általunk készített UV-lumineszcens és infravörös felvételeket vizsgálva a következőket állapíthattuk meg: az infravörös felvételeken jól behatárolhatók voltak azok a feltárási kísérletek, amiket szabad szemmel nem lehetne megkülönböztetni a természetes károsodásoktól. A próbálkozások során lényegesen többet tártak fel, mint amennyi a szögletes kutatóablakokból következne. A lumineszcens felvételeken jobban kivehetők az angyal ábrázolás részletei, ugyanakkor itt is határozottabban elválik a feltárt és feltáratlan rész, mint szabad szemmel, vagy normál felvételen. Falnedvesség mérés: az említett korábbi kutatások nem adtak olyan átlátható képet a falak nedvességi viszonyairól, mint amire szükségünk volt. Ezért egy alkalommal a falazatról teljes-körű méréssorozatot készítettünk és az eredményeket színkódokkal ábrázolva láthatóvá tettük (5. kép). Az eredmény sokkoló lett, és jól mutatta, hogy a nedvesség oka nem lehet egyedül a felszívódó talajnedvesség, azaz nem várható, hogy az esővíz elvezetése után a falak kiszáradnak. A falak oldalról és felülről is áznak és nem zárható ki a kondenzációs, vagy higroszkópos nedvesség sem. Mivel a nedves falakkal hosszú távon kell számolni, le kellett mondanunk az alkoxi-szilán alapú szilárdító, fixáló és injektáló szerekről. A munka a fent említett kutatások eredményeinek tanulmányozása és a saját helyszíni vizsgálatok nyomán, az előzetes restaurátori terv módosításával folytatódott. A falazat nedvessége és a környezeti körülmények, továbbá a falképek későbbi feltárhatóságának biztosítása nagyon leszűkítette a választható módszereket. Ugyanakkor a különböző elválási formák kezelése eltérő eljárásokat igényelt. Azokon a helyeken, ahol a vakolat már elvált a faltól, de még nem volt mögötte üreg, más eljárást kellett alkalmazni, mint ott, ahol már kialakult az üreg (feltáskásodás). Nagyon nagy üregek esetén szintén más módszereket és anyagokat kellett vagy lehetett használni. 7
