Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 15. (Székelyudvarhely, 2015)

Mester Éva: Az egyszerű geometrikus elosztású ablakok védelme és megőrzésük fontossága

2. kép. Kovácsoltvas védő- 3. kép. Az üvegtáblák beépítése a rács. kőkeretbe, laposvasak segítségével. kőkeretekbe a külső oldalról, ahol a táblák két függőleges széle felfeküdt a falazatra, alsó és felső végüket két, élére állított laposvas segítségével kétoldalról rögzítették. A belső oldali vas széleit jobb és baloldalon mélyen a falazatba építették és külső oldalukat fém fülekkel lát­ták el. Az üvegtáblák súlya a beépítés után ezekre a fém­fülekre terhelődött. A falba épített tartók elé helyezett üvegtáblákat a mozgatható laposvasakkal rögzítették oly módon, hogy nyílásaikon keresztülbujtatták a fémfüleket, amikbe erős fémstifteket helyeztek, ezzel évszázadokra biztosítva a mezők statikáját. Ezt a módszert a középkor­tól kezdve alkalmazták a templomi ablakoknál (3. kép). A hatalmas svájci katedrálisok óriási méretű mérmüves ablakainál gyakoriak a színtelen tányérüvegből álló egy­szerű terülőminták az adományozó család dekoratívan megfestett címerüveg ábrázolásaival. Ez már az a kor­szak, amikor a címeres képek kikerülnek a gótikus üveg­festményből és az ablakmezőt uraló önálló címerüveggé válnak (4. kép). Más európai országban is szívesen épí­tettek a kőkeretekbe tányérüvegeket a hely szelleméhez kötődő címerekkel. A nagy magasságban lévő templomi ablakoknál a díszítés nélküli felületek a jellemzők. 4. kép. A berni katedrális 5. kép. Szászivánfalvai templom címerüveges ablaka, tányér- gótikus ablaka, üveg háttérrel, 1714-ből. Magyarországi tányérüveg ablakokat csak elvétve találunk a közismert háborús pusztítások miatt. Szászi­­vánfalva evangélikus templomának vélelmezhetően a 15. századi ablakai vannak. A szentély gótikus, mérmüves nyílászáróiban máig fellelhető tányérüvegből álló kom­pozíciók egyedülállónak számítanak2 (5. kép). A szentély mészkőből faragott pasztofóriumának készítési dátuma 6. kép. Dávid király tányérüve­gekkel díszített oszlopcsarnok­ban. 7. kép. Elüvegtelenedett peremezett tányérüveg a középkorból. Ebből a korból színes ábrázolások tanúskodnak a geometrikus elemekből építkező ablakok létezéséről. A Mátyás-Graduale gazdag tárháza ezeknek. Az igényes építészeti környezetben kizárólag ilyen egyszerű mintá­zatú, semleges színezetű ablakokat látunk. Az egyik rész­letgazdag iniciáléban jól felismerhető az Ószövetségi jele­netben Dávid király, aki az Úrhoz könyörög palotájának üvegkorongokkal díszített oszlopcsarnokában (6. kép). A hazai építészeti alkalmazásokat a régészeti feltárá­sok mutatják. Számos lelet került elő a középkori Budai várból és a Margit-szigeti domonkos apácák kolostorá­ból. A festetlen korongok közötti négyzetes, vagy három­szög alakú térkitöltő elemeket az igényesebb megjelenés érdekében ritkán dekoratív kontúrmintákkal festették.3 Az üvegkorongok, más néven tányérüvegek, vagy köl­­dökösüvegek németül butzenscheibe, bucni, készítése és alkalmazása a magyar építészeti üvegek történetét épp­úgy végigkísérik, mint az európai kontinensét. Építé­szeti szerepének fontosságát napjainkig tartó kedveltsége bizonyítja. A korongok egyre vékonyabbá váltak, sokféle méretben és színezetben, peremezetlen vagy peremezett kivitelben is előállították (7. kép). Egyszerű készítésüknek köszönhetően az erdei üveg­­csürökben tömegesen állították elő és vándor üvegesek hordták szét az egész országban, akik helyben megja­vították az „romladozó” ablaktáblákat. Ennek később jelentkeztek a hátrányai. Az olcsóbb üvegalkotók, a hely­ben talált szennyezett homok és a magas hamuzsír tarta­lom miatt lényegesen rosszabb minőségűek voltak, mint a drága alapanyagokból, fejlett üvegolvasztó kemen­cékben, külföldön (Velencében, Raguzában) előállított kristályüveg társaik. A kétféle üveg közötti különbséget a kémiai és fizikai jellemzők határozzák meg, ami az üveg kristályszerkezetének állapotváltozásában, az elüvegtele­­nedés folyamatában mutatkozik meg (7. kép). Az üvegkorongokat legnagyobb számban színtelen üvegből, mintázat nélkül készítették. Díszesebb épületek­nél plasztikus felülettel látták el, amely a középpontból 1405. A szentélyablakok feltehetően ugyanebből a kőből készültek és a színes tányérüveg-ablakok is hasonló korúak lehetnek. Budapesti Történeti Múzeum, Középkori Osztály és Rajztár. 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom