Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 15. (Székelyudvarhely, 2015)
Fa Lili Eszter: Egy 16. századi, bizánci típusú kéziratos könyv restaurálása
Az egészbőr kötés bőre szennyezett volt, főleg a vastag táblák vájataiban ült meg az évszázados por. A bőr a felületi szennyeződések miatt veszített nedvességtartalmából, ez kiszáradásához, töredezéséhez vezetett. A bőrborítás a legkitettebb helyeken, így a sarkokon, a nyílásban, a gerincen fejnél és lábnál felszakadt, sérült, hiányossá vált. Az akasztós családba tartozó kengyel alakú csattípus fonott bőrszíjai leszakadtak a csatokkal együtt. A bőrszíjak töredékei láthatók voltak a táblába fúrt lyukakban. A csatok párja, a kis rézpeckek pedig az arctábla vájatábán maradtak meg. A metszés mindhárom oldalon vörös festésű volt (2-3. kép). Az előzékek, amik valószínűleg nem voltak teljes felületükön leragasztva, elvesztek, vagy kivágták azokat. A kötet vízkárt szenvedett, az alsó fele beázás, korábbi penészesedés miatt kialakult sérüléseket mutatott: a lapok mállékonyak, gyenge megtartásúak lettek, enyvezettségüket veszítették. A kisebb-nagyobb hiányok, gyűrődések, és a málló, puha papír a kötet első negyedére, illetve az utolsó néhány ívfüzetre volt jellemző. A merített papír íráshordozó felületét sokféle szennyeződés borította: por, humán szennyeződés, zsíros-olajos és viaszfoltok (4. kép). Valószínűsíteni lehetett, hogy a tinták oldódnak vizes kezelőszerekben. A pasztózus, piros színű tinta több helyen elmázolódott, ez a címoldalon is megfigyelhető volt (5. kép). Az oldódási próbák azt mutatták, hogy a fekete színű tinta is érzékeny vízre. A lapszéleken lévő barna, feltehetően vasgubacs tintával készült jegyzetek nem voltak vízre érzékenyek. A nyílásnál a kötéstáblák élét gömbölyűre alakítot-4. kép. Málló lapszélek, 5. kép. A vízre nagyon érzékisebb-nagyobb szakadásokkal. kény, pasztózus vörös festék több helyen elkenődött. 6. kép. A fatáblák sarka megkopott, kisebb-nagyobb darabok hiányoztak belőlük. A kötésbőrön és a fatáblákon rovarrágások és kirepülő nyílások voltak. ták. A könyvtest is gömbölyített, metszései három oldalon egyenesek, így a gömbölyítést még körbevágás előtt végezték el. A táblák mindhárom élében váj at fut, ebbe a kötésbőrt is bedolgozták. A könyvtest és a táblák mérete megegyezik, nincs perem. A kötésbőr kiszáradása miatt a kötet tátogott, és a táblákat a bőr húzóereje szorosabban tartotta a gerinchez, emiatt a könyvtest első metszése kissé kilógott a kötésből. Az oromszegők kiemelkednek a tábla síkjából, a tábla élén kezdődnek, illetve végződnek túloldalon. Az oromszegő alap a gerinc vászonkasírozása után készült (6-8. kép). 8. kép. Vízfoltok a kötet alsó felén. Többszöri beázásra, lassú kiszáradásra utal, hogy a vízfoltok szélén nem csak egy sötétebh sáv, hanem rétegesen több is megfigyelhető. A restaurálás célja A kötet konzerválásának, restaurálásnak célja annak használhatóvá - olvashatóvá, kiállíthatóvá - tétele, további állapotromlásának megelőzése volt, szem előtt tartva a legkevesebb beavatkozás és a reverzibilitás elvét elvét mind a technikai megoldások - pl. új anyag beépítése - mind a vegyszeres kezelések terén. A kötet restaurálásaként felmerült az ívfüzetekre való bontás lehetősége, majd a málló lapok megerősítése utánenyvezéssel, kasírozással, a hiányok papíröntéssel való 7. kép. A táhla peremére futó oromszegő. A selyemszállal készült díszítő öltés több helyen elszakadt, szennyeződött. 40
