Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 15. (Székelyudvarhely, 2015)

Domokos Levente - Sajó István: Udvarhely környéki festett bútorok pigmentvizsgálatai

17. kép. Sótartó, 1904. Molnár István Múzeum, Székely­­keresztár (Domokos Levente felvétele). Pigmentvizsgálatok A festett fatárgyak minél szélesebb körét igyekeztünk a vizsgálatba bevonni, hogy a pigmenthasználat időbeli és térbeli változásait nyomon követhessük. Ehhez a leg­értékesebbek azok a tárgyak, amelyek datáltak és a ké­szítő mester és/vagy a készítés helye is ismert. Egyelőre tucatnyinál alig több ilyet sikerült megvizsgálnunk, de re­mélhetőleg a jelen közlemény is segít a téma kutatásához szükséges további vizsgálatok fontosságát bemutatni. A részben egyházi, részben világi rendeltetésű tárgyak az 1630-1904 közötti időkből származnak, mely időtar­tam alatt természetesen jelentős változásokat tapasztalunk a pigmenthasználatban. Már az eddigi néhány vizsgálat­ból is számos érdekes új ismeret birtokába jutottunk — és még több új kérdéssel szembesültünk. Először röviden összefoglaljuk a pigmentvizsgála­tokhoz alkalmazott módszereket. A vizsgálatok eredmé­nyeit - a tárgyakból vett mintákban kimutatott pigmente­ket - színek szerinti bontásban, táblázatban közöljük, és az ebből levonható főbb következtetéseket összegezzük. Eredmények Jelen tanulmányban a műtárgyakból vett minták rönt­gendiffrakciós vizsgálatainak eredményét adjuk közre.14 Az áttekinthetőség kedvéért táblázatban foglaltuk össze az adatokat (l.a—c. táblázat). A zárójelben lévő anyagokat ugyan kimutattuk az adott színű festékrétegből vett min­tából, de a szín létrejöttében nincs szerepük. Többnyire töltőanyagként vagy más rétegből kerültek bele. A kérdő­jelek jelzik, hogy a szín eléréséhez szükség van még olyan komponensre, amit az alkalmazott vizsgálati módszerrel nem sikerült kimutatnunk. Az elvégzett mérések során a vizsgált, 1840-1890 között készült homoródmenti bú­torok mintáiban nem határoztunk meg a Kós Károly és Kardalus János által, a 20 századi adatközlések alapján említett következő pigmenteket15: vaspát tartalmú meggy­színt és bordópirosat, lisztpalából kevert sárgát, szintén palából készült kéket, valamint réztartalmú zöldet.16 Az általunk vizsgált, festett fatárgyakról származó min­ták alapján a pigmenthasználatról általánosságban elmond­ható, hogy vörösként nem a hematit, amit inkább a barna színhez alkalmaznak, hanem a jóval drágább cinóber, illetve minium alkalmazása a jellemző. Hasonlóan a „sárga okker”, annak ellenére, hogy nagy mennyiségben fordul elő a természetben17 — is hiányzik az eddig vizsgált búto­rok festőinek palettájáról, a sárga színhez is élénkebb és drágább pigmenteket használtak. E késői asztalosmunká­kon a kék azurit és smalte, illetve a zöld malachit pigmen­tekkel sem találkoztunk, ennek feltehetően nem kielégítő fedőképességük is oka lehet, valamint, hogy nagy szemcse­méretük miatt festéstechnikai alkalmazásuk nehézkesebb. A másik általános tendencia, hogy a vizsgált tárgyakon a 19. század közepéig jobbára csak ásványi és egyéb „ter­mészetes” eredetű pigmenteket alkalmaztak - az iparilag előállított pigmentek (pl. krómsárga, smaragdzöld, cinkfe­hér) csak a 19. század második felében jelennek meg. Vizsgálati módszerek o Az általában vékony rétegben festett tárgyakról több­nyire kis mintamennyiségek nyerhetők. Ezekből igyek­szünk a legtöbb ismeretet kinyerni, a rendelkezésre álló módszerek legjobb kombinálásával. A röntgendiffrakció a kristályos anyagok kimutatására alkalmas12 13 - az ásvá­nyi és mesterséges szervetlen pigmentek jórészt ilyenek. Ezen kívül igen általánosan használható a fénymikroszkó­pia'1, az infravörös és Raman-spektroszkópia, valamint is az elemi összetétel adatokat szolgáltató energiadiszperzív mikro-elemanalízis, esetenként a műtárgyon magán alkal- 16 mazható kézi röntgenfluoreszcenciás eljárás. Mindezek al­kalmazása mellett is maradnak nyitott kérdések, amiknek eldöntése további vizsgálatokat igényel. Általában a szer­ves összetevők — kötőanyagok, enyvek, száradó olajok, stb. és a növényi színezékek - azonosítása okoz gondot. 12 Sajó 2008. pp. 14—17., Tóth 2010. pp. 9-16. 13 Galambos - Vihart. A tárgyak többségének festékrétegeiből vett mintákból készültek beágyazott mikroszkópos keresztmetszet-csiszolatok, több esetben sor került a minták SEM-EDS vizsgálatára (Dr. Tóth Attila, MTA-MFA, Budapest), valamint lehetséges volt a pigment-preparátumok fénymik­roszkópos vizsgálata (Dr. Galambos Éva, Dr. Vihart Anna, MKE, Buda­pest), egyes esetekben FT1R (Dr. Mihály Judit MTA- KKI, Sándomé Kovács Judit, Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet, Budapest) és Raman vizsgálatra (Dr. Márton Zsuzsa PTE, Pécs) is sor került. Ezek ered­ményei részben már publikálásra kerültek - Jakab 2012., Domokos, 2013. - illetve az egyes tárgyak restaurálási dokumentációjában, vagy a vizsga/diplomadolgozatokban olvashatók - Kovács 2014. „Vén Sütő Béla fiatalabb korában még maga gyűjtötte (ezeket) a színe­ket a Vargyas-kömyéki helyekről”. Kocsi - Csömör 1982. p. 107. Kós 1972. pp. 34-36., Kardalus 1982. pp. 94-95., Kocsi - Csömör 1981. p. 107. Felsorolnak még sötétbarna, gesztenyeszínt adó, „barnaszén réteg és a felette lévő szürke palaréteg között lévő poranyagot”, „fehér festéket”, ami „homokköves rétegek között” fordult elő, valamint „fekete festék­földet”. Említenek míniumot és cinóbert is, amiket meghatároztunk egyes tárgyakról vett vörös pigment mintákban, azonban, hogy ezek helyi lelő­helyekről származó alapanyagokból készültek-e, annak meghatározására a röntgendiffrakciós vizsgálat nem alkalmas. Kocsi - Csömör 1981. p. 107. Vasoxid-pigmenteket bőven lehet lelni, és ahhoz képest a vizsgált fatár­gyakon nem annyira alkalmazták. A „vörös okkert” (hematit) is inkább barnaként használták. 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom