Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 15. (Székelyudvarhely, 2015)
Domokos Levente - Sajó István: Udvarhely környéki festett bútorok pigmentvizsgálatai
„egyes gyári festékkel már 1848 előtt megismerkedtek, úribb, nemesi megrendelőik kapcsán”5, a házi festékkészítéssel csak a 20. század elején hagytak fel és tértek át az olaj festékek használatára. Az erdélyi festett bútorokon alkalmazott szervetlen és szerves pigmentekkel kapcsolatos kutatásainkat két irányban folytatjuk. Célunk a néprajzi, geológiai, földrajzi leírások, valamint az adatközlők által szolgáltatott szóbeli információk alapján a „festékföld” lelőhelyek azonosítása és a fellelhető pigmentek készítésére alkalmas ásványok, illetve ásványi eredetű nyersanyagok meghatározása. Az eddig végzett lelőhely azonosítási kísérletek során igyekeztünk - elsősorban a néprajzi szakirodalom szerint - a vargyasi és a homoródalmási festőasztalosok által használt nyersanyagokat felkutatni.6 Munkánk során azt tapasztaltuk, hogy az egykori, leírt vagy említett lelőhelyek azonosítása az idők folyamán természeti, vagy emberi hatásra megváltozott környezetben nagyon nehéz, majdnem lehetetlen. Azonban, ha nem is az adatközlők által megjelölt helyekről, de sikerült számos, pigmentkészítésre alkalmas anyagot begyűjtenünk, több olyat is, amelyek bár Homoródalmás és Vargyas körzetében előfordultak, nem szerepeltek az említett szerzők leírásaiban (3-7. kép). A begyűjtött mintákat röntgendiffrakciós eljárással vizsgáltuk.7 8 Megállapítható, hogy a Hargita és a Persányi Hegység Homoródalmás és Vargyas körüli területeiről begyűjthető pigmentkészítésre alkalmas nyersanyagok alapján egy gazdagnak mondható színskála állítható össze (8. kép), ami jelenleg a sárga és a kék kivételével fedi a valamikor e környéken működő festőasztalosok által használt színeket.5 A homoródalmási festőasztalos-mühely tehát akárcsak a vargyasi - a Hargita hegység Homoródszentmárton, Gyepes, Székelyudvarhely, Fenyéd, Kiruly, Lövéte, Csíkszentkirály, Csíkszentimre, Csíkszentsimon, Magyarhermány, Erdőfíile, Székelyszáldobos, Oklánd települések által határolt területén feltehetően szintén minden szükséges nyersanyagot megtalálhatott az - elsősorban helyi - igények kielégítésére. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy jelenleg nincs olyan homoródalmási bútorról tudomásunk, amelyiknek sorsát nyomon követve biztosan állítható, hogy ismert mester ismert munkája, ismert helyről. Az egy másik kérdés, hogy a festőasztalosok vagy bútorfestők valóban maguk készítették-e az általuk használt pigmenteket. Mert bár a legtöbb erre a célra alkalmas alapanyag kinyerését természetes feltárásokban végezhették, voltak olyan nyersanyagok is, amelyek felkutatása csak a korabeli bányászati és geológiai ismeretek birtokában, bányászati módszerekkel volt lehetséges. Feltételezhető tehát, hogy a néprajzi szakirodalomban említett kéken túl más pigmenteket is kereskedőktől szereztek be. 5 Kocsi - Csömör 1981. p. 107. 6 Kós 1972., Kardalus 1976., Kardalus 1980., Kocsi- Csömör 1981. 7 A vizsgálatokat Sajó István végezte az MTA Kémiai Kutatóintézetében, Budapesten. Az eredmények egy következő tanulmány tárgyát képezik. 8 Az ásványi citromsárga/világossárga és kék pigmentek használatára is van hivatkozás, de még nem sikerült azonosítani az esetleges lelőhelyeket. Kocsi - Csömör 1981. p. 107. 3. kép. Auripigment és realgár természetes feltárásban (Domokos Levente felvétele). 4. kép. Kőzetrepedéseket kitöltő cinóber (Domokos Levente felvétele). 5. kép. Természetes cinóber (Domokos Levente felvétele). 6. kép. Malachit (Domokos Levente felvétele). 7. kép. „Meggyvörös” őrlés előtt és után (Domokos Levente felvétele). 31
