Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 15. (Székelyudvarhely, 2015)
Tövissi Júlia: Lüsztertechnika ezüst alapon a 18. századi receptes könyvekben
5. táblázat. Kötőanyag keverékek. Fényes irnisz27 28 29 30 Levendulaolaj . 30 firnisz Tiszta, fehér firnisz31 32 Festoc. • 32 firnisz Spiri tuslakk33 Kopálfirnisz34 Arabiai gyintár35 36 37 Gyanták szandarak masztix terpentin masztix szandarak borókagyanta borostyánkő kolofónium velencei terpentin gumikopál szandarak masztix borostyánkő ciprusi terpentin szandarak terpentin gumikopál indiai balzsam velencei terpentin terpentin Olajok lenolaj Hígító- és oldószer terpentinolaj levendulaolaj terpentinolaj terpentinolaj spicaolaj alkohol terpentinolaj alkohol terpentinolaj terpentinolaj Egyéb adalék égetett velencei üveg kell kerüljön (Pictorio, Cröker, J. F. Watin). Az aranylakkokra és más színű lüszterekre gyakran „szeszfimisz” másnéven „sprituslakk” kerül, ami alkohol és terpentin keveréke27, illetve alkohollal hígított szandarak és terpentin keveréke.28 Az utóbbiaknál még különböző „fantáziaelnevezéssel” ellátott fimiszeket javasolnak: „arabiai gyintár”, „világos fimisz”, „fehér fimisz” stb. (4-5. táblázat). Anyaghasználat 1. Színezőanyagok A lüszterekhez használt színezőanyagok szerves és szervetlen pigmentek és növényi, illetve állati eredetű színezékek. E két típus közötti különbség, hogy míg a színezékek kötőanyagban oldódnak, a pigmentek nem. A szerves eredetű pigmentek egy részét hordozóra kicsapatott, és ezáltal kötőanyagban oldhatatlanná tett, növényi és állati színezékek alkotják, melyeket „lakkpigmenteknek” neveznek. ’6 Ezeket a lakkokat úgy nyerik, hogy a színezék vizes oldatából timsóval, hamulúggal (hamuzsír, kálium-karbonát) agyaggal vagy más fémtartalmú vegyülettel csapadékot képeznek, és azt megszárítva szilárd festékként használják.77 Az összehasonlító táblázatokban külön szerepelnek az aranylakkok és egyéb ezüst lüszterszínek (vörös, zöld, kék, sárga) összetevői, a készítéstechnika, illetve anyaghasználat alapján (3-4. táblázat). 27 Pictorio 1713. p. 358. 28 Kremerl774. p. 214. 29 Schiessl 1982. p. 56. 30 Schiessl 1982. pp. 57-59. 31 Schiessl 1982. pp. 57-59. 32 Kremer 1774. p. 156-157. 33 Lehmann 2001b. p. 17. 34 Lehmann 2001b. p. 16. 35 Ferencz 1828 p. 42. 36 Galambos - Vihart p. 10. 37 Tintámé B. 1993. p. 186. A vörös lüszter készítésére mindegyik szerző megemlíti a firenzei lakkot, számos variációban. Előállítására egyaránt használnak állati és növényi eredetű színezéket, sőt kombinálják is ezeket. A zöld lüszter leginkább grünspánból készül, viszont nedvzöld színezékből is előállítható, ami különböző növényekből nyerhető. A kék lüszter általános színezőanyaga a Berlini kék, smalte alapanyag csupán Johann Arendt Müllemél szerepel,38 ahogy a lakmusz is csupán Stöckelnél és Crökemél.39 A lakmusznál a kék szín eléréséhez különösen fontos a színezék lúgos közegben való kivonása, mert savas közegben vörössé válik.40 A sárga lazúrokat, melyek nem feltétlenül azonosak az aranylakkokkal, a tárgyalt receptekben csupán növényi eredetű színezékekből állítják elő. Watinnál megjelenik a leginkább varjútövisből kivonható bengesárga színezék, ami barnás tónusú és az árnyalatok mélyítésére és árnyékolásra szolgál.41 A színezékekből vízben áztatva, vizelet, borecet, timsó, hamulúg hozzáadásával csapadékot képeznek, majd megszárítják azt és por, vagy golyócskák formájában keverik el a kötőanyaggal. A szervetlen pigmenteket közvetlenül a kötőanyaggal dolgozzák el. 2. Kötőanyagok Általánosságban megállapítható a kiválasztott receptek alapján, hogy míg az aranylakkokhoz leginkább gyanta-olaj keverékeket használtak, a lüszterszíneknél gyakoribb az olaj kötőanyag alkalmazása (16. kép, 5. táblázat). Mind az aranylakkokhoz, mind az egyéb lüszterszínekhez, kisebb-nagyobb eltéréssel ugyanazokat a gyantákat és olajokat használták. Többnyire zsúfolt, sok komponensű keverékekről van szó (17. kép). A gyanták közül leggyakrabban a szandarak, masztix, gumilakk és 38 Lehmann 2002. p. 36. 39 Stöckel 1799. p. 173.; Schiessl 1987. pp. 242-245 40 Schiessl 1987. pp. 242-245 41 Kremer 1774. p. 214. 26
