Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)
Várfalvi Andrea: Régészeti textilek vizsgálatának és konzerválásának lehetőségei
2. kép. Honfoglalás kori harcos teteme. A készítéstechnikai vizsgálatok - szálasanyagok esetében fonalvizsgálat, szövetanalízis, szabásminta készítés - a műtárgy kormeghatározásához járulhatnak hozzá, és segíthetik a konzerválási eljárások és eszközök kiválasztását. A körgallér paszományának és díszbélésének aranyozott ezüstfonalait különböző technikákkal állították elő. Analógiák alapján megállapítható volt, hogy az egyik típust a 17. századig csupán Ázsiában készítették, ami meghatározta a műtárgy készítésének idejét.11 A régészeti textilek színezékeinek vizsgálata elsősorban a műtárgy megismerését segíti. Előfordul, hogy a régész még észleli a szövetek színeit a feltárás pillanatában, majd azok a szeme láttára alakulnak át barnává, az addig állandó környezeti körülmények hirtelen változásának következtében. A színezékek azonosítására végzett kromatográfiás vizsgálatok eredményei befolyásolhatják az alkalmazott konzerválószerek megválasztását is.12 A színezőanyag fajtájának ismerete segítette egy gyapjúból varrt 20. századi díszattila töredék konzerválását. A viselet fémdíszítményeinek tisztítása során használt nátrium-hidrogénkarbonát a szövet színét kékké változtatta. A kosenillel színezett gyapjút 5%-os ecetsavval kezelve, a folyamat visszafordíthatóvá vált, azonban számolni kellett azzal, hogy a kémiai kezelések a textilben károsodást okoztak.13 Háromdimenziós leletek röntgenvizsgálatára példa az a leletegyüttes, melyet egy honfoglalás kori harcos sírjából „in situ” (2. kép) emeltek ki.14 11 Járó-Tóth 2013. pp. 29-56. '2 Jelenleg hazánkban kromatográfiás vizsgálatokra a restaurálás területén nincs lehetőség. 12 Vágó E. 1995. 14 A feltárást Jakab Attila, a nyíregyházi Jósa András Múzeum régésze vezette. 3. kép. A honfoglalás kori lelet 3. töredéke. A három nagyobb (3. kép) és több apró töredék, a rajtuk található néhány fémveret konzerválását15 követően került a Magyar Nemzetei Múzeum Országos Restaurátor és Restaurátorképző Központ textilműhelyébe. A vizsgálat célja a leletek alsóbb rétegeiben megbújó veretek feltárása, konzerválása és a tetemen talált textilmaradványokról a lehető legtöbb információ megszerzése volt.16 A gyors és hatékony munka elvégzése érdekében a töredékekről röntgenfelvétel készült, mely segítségével pontosan meg lehetett határozni a fémdíszítmények helyét (4. kép)17. A leletek centiméterről centiméterre, sztereó mikroszkóp alatt végzett átvizsgálásával pedig lehetőség nyílt a textilmaradványok feltérképezésére. 15 A konzerválást Szinyéri Pétemé fémrestaurátor és Takácsné Varga Ágnes textilrestaurátor végezték a Jósa András Múzeumban. 16 A vizsgálatot E. Nagy Katalin textilrestaurátor és a szerző végezte. 17 A röntgenvizsgálatot Dr. ízing Simon végezte. 59
