Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)
Kissné Bendefy Márta: Régészeti bőrtárgyak leletmentésének és konzerválásának nehézségei
vastagságától, állapotától függően 2-10 napig (10. kép). A konzerváló oldatból kiemelt leleteket szitaszöveten alaposan lecsurgatjuk, leitatjuk (11-12. kép). A nemzetközi szakirodalom elsősorban a polietilén-glikolt ajánlja, mert az ezzel konzervált bőrök kevésbé hajlamosak penészedésre, mint a glicerinnel kezeltek. Ha anyagi okok miatt mégis a glicerint választjuk18, akkor fokozottan ügyelni kell arra, hogy a restaurátori dokumentációban szerepeljen a megfelelő tárolási javaslat, legfeljebb 40-45%-os páratartalommal. Szárítás A hosszan tartó nedves kezelések után, a konzerválást követően kerül sor a leletek kiszárítására. A szárítás célja a vízfölösleg eltávolítása úgy, hogy a bőr a lehető legjobban megtartsa méreteit és rugalmasságát. A módszer kiválasztása függ a lelet állapotától és a restaurátor számára elérhető lehetőségektől. Többnyire két módszert alkalmaznak: fagyasztva szárítást vagy szárítást szobahőmérsékleten, ellenőrzött körülmények között.19 Fagyasztva szárítás (liofilizálás) 14. kép. Leletek szobahőmérsékleten történő szárítás után marad.20 A készülék beszerzése meghaladja sok múzeum anyagi lehetőségeit, ezért kísérleteket végeztek arra vonatkozóan, hogy lehetne a liofilizálás elvét egyszerűbben alkalmazni. Karsten és társai azt tapasztalták, hogy ha a konzerválás után lefagyasztott bőröket hűtőládába téve, annak belső terében szárított szilikagél segítségével fokozatosan csökkentik a levegő nedvességtartalmát, előidézhető a víz szublimálása.21 Jelen tudásunk szerint a fagyasztva szárítás a legjobb módszer víz elvonására a nedves bőrből. Az eljárás a következőképpen zajlik: Az előzetesen konzerválószerrel (polietilén-glikol 400, 600, vagy glicerin 20%-os vizes oldata) kezelt bőröket fagyasztószekrényben hirtelen lehűtik -20-30°C-ra. A gyors hűtés következtében mikrokristályos jég keletkezik, ami nem roncsolja a rostszerkezetet. A fagyott bőröket ezután liofilizáló készülékbe helyezik, ahol a jég vákuumban szublimál (13. kép). Mivel szublimálás során a víz nem folyékony halmazállapotban távozik, a felületi feszültség nem húzza össze a rostokat, a bőr csak kevéssé zsugorodik és hajlékony 13. kép. Christ liofilizáló készülék. (Magyarországi képviselet: www.s-biotech.hu) 18 A polietilén-glikolok jóval drágábbak, mint a glicerin. 19 Bakayné Perjés Judit tanulmányában még, mint lehetséges eljárást említi az oldószeres szárítást, zsiradékkal történő utánkezeléssel. Az eltelt 10 év alatt azonban bebizonyosodott, hogy ennek a kezelésnek több káros hatása is van. Szárítás szobahőmérsékleten, ellenőrzött körülmények között Ez az eljárás olyan esetben ajánlható, ha nincs lehetőség fagyasztva szárításra. A nyirkos bőröket ugyancsak valamelyik fent említett oldattal itatjuk át, majd formára igazítva, szívópapírokkal majd papírvattával minden oldalról körülvesszük, polietilén fóliával borítjuk, és lassan hagyjuk megszáradni. A bőröket a térformák és hordásnyomok megőrzése érdekében nem préseljük, csak lazán lenehezítjük (14. kép). Ha a száradás túl gyors lenne, a külső papírvatta-réteget enyhén bepermetezhetjük 50%-os etilalkohollal. Az alkohol jelenléte azért szükséges, hogy megelőzzük a penészedést. Az ellenőrzött körülmények között végzett szárítás egy másik lehetősége, hogy a bőröket zárt térben tartva, telített sóoldatokkal, fokozatosan csökkentjük a relatív légnedvességet.22 23 Ez azonban nagymennyiségű leletanyag esetén nehezen megvalósítható. Ha a konzerváló fürdőből kiemelt bőröket rövid szikkasztás, leitatás után 20 percig áztatjuk 1500 ml tercierbutilalkohol és 20 ml laurilalkohol keverékében, akkor azzal a víz egy részét lecseréljük kevésbé nagy felületi feszültségű vegyül etekre.21 Ez az áztatás ugyanakkor 20 A különböző konzerválószerek és szárítási módszerek összehasonlításáról ld. Karsten et al. 2010. pp. 595-610. A bőrök liofilizálásával kapcsolatos magyar nyelvű tanulmányok: Chahine - Vilmont 1988. pp. 11-22. és Wouters - Chaidron 1988. pp. 23-30. 21 Karsten et al. 2012. p. 21. 22 Karsten et al. 2012. p. 6. 23 Régebbi receptekben szerepel a pataolaj is adalékként, jelenleg azonban az már nem szerezhető be korábbi minőségében, ezért használatát kerüljük. 52
