Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)
Nemes Takách László: Tákolt betlehemek szerkezetei, anyagai, és restaurálásuk kapcsán felmerülő egyes restaruálás-technikai és etikai kérdések
tottuk vissza a váz megfelelő helyére. Az erősen sérült tárgy restaurálása során nagy segítséget jelentett a Szojka Emese és Szacsvay Éva muzeológusokkal történt konzultáció, illetve a tárgy begyűjtőjének, Dr. Bartha Károlynak az Ethnographia-ban 1934-ben megjelent cikke, amelyben megjelent a betlehem szürke fényképe is. A tárgytípus egyik sajátossága, hogy a bábelőadás megkezdése előtt és alatt, a bábozó betlehemet belülről, gyertyákkal kivilágították. A kivilágított betlehem mintáit a színes papírmezők belső oldalára ragasztott, kivágott papírcsillagok sötétebb foltjai adták (10. kép). A szakadt, hiányos, fakult eredeti borító papíroknak a restaurálás szabályai szerint, több rétegben történt megragasztása - kiegészítése az ilyen átvilágítást nem teszi lehetővé, illetve az átvilágított képet megzavarja (11. kép). Másrészt, a gyűjteményi tárgyak az adott kor kulturális és technika-történeti tanúi, velük szemben nincs olyan követelményünk, hogy működőképesek is legyenek. 2013-ban az a megtisztelés ért bennünket, hogy lehetőséget kaptunk a 68.120.24 leltári számú szatmárcsekei bábtáncoltató betlehem restaurálására is (12. kép). A betlehem a tiszacsécsei-hez hasonló sorsú, de annál talán még rosszabb állapotú, hiányosabb volt. A tárgyhoz mellékelve megkaptuk az összetörött tetőszerkezet maradványait és egyes, a lécszerkezetről lehullott papírkartonokat. A szokásos írásos és fotó dokumentáció után a lécvázról mindent lebontva, a hiányos fenyőfa alkotókat fenyőfával pótolva, megerősítettük és kiegészítettük a lécszerkezetet (13. kép). A kartonok helyének, sorrendjének meghatározása, a kartonok állapotának dokumentálása után került sor a kivágott motívumokkal díszített kartonokról a csirizzel rájuk ragasztott poros, kiégett, megfakult, megsavasodott diszpapírok leáztatására. A leáztatáshoz a díszpapírok felületét polivinil-butirál (Mowital) alkoholos oldatával fátyolpapírral megkasíroztuk. Száradás után Bondinával együtt mozgatva, átvilágító asztalon, meleg vízzel, az enywel ragasztott borító papírok viszonylag könnyebben lebonthatók voltak (14-15. kép). Más, gyengébb minőségű, magas lignin-tartalmú és faköszörület tartalmú, keményítő keverékkel ragasztott papírok még enzimes kezelés (amiláz, Pankreoflat) után sem váltak lebonthatóvá a borító papír szétesése nélkül. Az egyes mezők díszpapírjának lebontása előtt és alatt a tapasztaltakat fotózással is rögzítettük. így dokumentálva van a borító papírok állapota, és a lebontásuk után előkerült, a kivágott minták felvázolásakor keletkezett vázoló vonalak, illetve több mező kartonján is a „Tóth István” bejegyzés (16-17. kép). A lebontott, kifakult papírok egykori színeit csak nyomokban lehetett felfedezni. Ez alól a sötétvörös kraplakk szín kivétel. A lebontás után tisztított, közömbösített, szükséges esetben kiegészített, megragasztott kartonpapírok igen jó megtartásúak. Ugyanez a borító papírokról nem állítható. Érvek és ellenérvek hosszas mérlegelése után úgy döntöttünk, hogy a szinte teljesen színtelenné fakult, savasodástól törékennyé vált, hiányos borító papí-12. kép. A szatmárcsekei betlehem restaurálás előtti állapotban, mellékletek nélkül. 13. kép. A szatmárcsekei betlehem helyreállított fa szerkezete. rókát a dokumentációban mellékeljük. így a szatmárcsekei bábtáncoltató betlehem faváza és az arra visszakerült eredeti kartonjai a hagyományos értelemben tisztított, konzervált, kiegészített - restaurált részei a betlehemnek. A tárgy kiállításban látható felületei: a kupolák papírmaradványok alapján rekonstruált borításai, valamint az eredeti borító papírokon fellelt szín-maradványok alapján készült, savmentes papírból készített színes borítások a tárgy esztétikai helyreállítását szolgálják (18-19. kép). 43
