Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)
Tóth Zsuzsanna: A kétszínű oromszegő és a történeti kötéstípusok kapcsolata
hez részben olcsóbb anyagokat használtak, de főképpen kevesebb lépésben, rövidebb idő alatt készültek el. Ilyen olcsóbb kötésnek számítottak a pergamen, a papírtáblás, és a papír, valamint a veret nélküli kötések. Ezek a technikák a kötéseken már aló. században megjelentek, de elterjedésük csak 17. század közepére tehető. Frankfurt am Main, 1563. A táblák és a sapkák egy magasságban vannak. Nürnberg, 1702. A sapkák alacsonyabban vannak, mint a táblák. 23. ábra. A sapkák kidolgozottsága és helyzete eltérő lehet. A pergamenkötések legtöbbször egyszerű megjelenésüek, általában díszítetlenek, ennek ellenére kötéstechnikájuk nagy változatosságot mutat. Készültek - bár kisebb számban - tábla nélküli, papírtáblás és fatáblás kötések, sőt falamezes és papírtáblát és falemezt kombinálok is. Csatokat szinte kizárólag a fatáblás kötéseken találunk. A pergamenkötésü könyveken a csatok és a fatáblák egészen a 18. század elejéig fennmaradtak. A táblák készítéséhez szinte kizárólag bükkfát használtak, belső oldalukat a metszések mentén rézsútolták. A pergamen merevsége miatt a kötések a bőrkötésektől eltérő módon készültek, bár találhatunk kis számban azokhoz hasonló, feszthátas, kidolgozott bordákkal rendelkező kötést is (24. ábra). A pergamen nehéz kezelhetőségét egy érdekes kötéstípussal próbálták áthidalni. A kötéstípus az Alpoktól délre keletkezett, nem terjedt el általánosan, Magyarországi gyűjteményekben ritkán fordul elő. Az íveket bőrbordára fűzték, a kötéstáblákat papírból készítették. A könyv bordáit bőrrel borították, a kötéspergament a bordáknál kivágták és így ragasztották a könyvre. Csatjai a karmos kapocstípusba tartoznak, használatuk eltorzította a táblákat (25. ábra). A legtöbb fatáblás pergamenkötés azonban másképp készült. A pergamenborító legtöbbször természetes színű, 24. ábra. A pergament a bőrkötésekhez hasonlóan felragasztották a gerincre. A fatábla sarkán hasonló helyet alakítottak ki az oromszegőnek. de előfordulnak pirosra, zöldre, kékeszöldre, feketére festettek is. A kötéspergameneket belső oldalukon legtöbbször fehérre festették és fehér papírral bélelték. Általában mindkét réteg megfigyelhető, de egyik hiányozhat. A borítórétegeket összekasírozták. A rétegek mérete gyakran nem egyezik meg (26-27. ábra). A gerincre a borítás nincs felragasztva, így a könyv nyitásakor a pergamen elválik a gerinctől. Gerinclemezt általában nem használtak (28. ábra). A könyveket többféleképpen fűzhették fel, melynek függvényében a kötetek gerince kissé eltérő megjelenésűvé vált. A dupla zsinegbordák nem tűntek el, de 25. ábra. A kötésen a bordákat külön borították be bőrrel. 33
