Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)
Bóna István: Vászonkép restraurálás vákuumasztal nélkül
Festmény-simítás rugós rendszerekkel A rugós rendszer alapját a Berger által publikált „maximális fenntartható feszítés” elmélete képezi.11 Ennek lényege, hogy minden egyes festményre külön-külön jellemző egy feszültségtartomány, ami hosszú-távon fenntartható, és a festékréteg legjobb megőrzését biztosítja. Ez 15-20 N/méter körül mozog. Ha ezt a feszültséget kissé meghaladjuk, a vászon szálai maradandó alakváltozást szenvednek, ezért a deformálódott vászonkép lassan simulni kezd. A fenntartható feszültség jelenségét a gyakorlatban akkor figyelhetjük meg, amikor a túlfeszített festmények egy-két nap alatt enyhébb, de stabil feszességre állnak be. Ezt az ellazulást, lassú megnyúlást nevezik angolul „creeping”-nek, azaz a vászon „kúszásának”, ami addig tart, amíg a maximális fenntartható feszültség állapotába jut a festmény. Ha a képet ismét túlfeszítjük, hamarosan újra meglazul, és közben fokozatosan kisimulnak a benne lévő deformációk. Ha rugókkal enyhe túlfeszítést állítunk be, nincs szükség az ismételt feszítésekre, csak figyelnünk kell, hogy mikor tűnnek el a nemkívánatos elváltozások. A túlzott feszültség ugyanakkor káros, akár a festmény szétszakadásához is vezethet. Szerző tapasztalata szerint 25 N/métemél már megfelelően és kockázat nélkül kisimulnak a képek. Ennek alapján tervezte meg azokat a rugókat, melyek többek között az 1996-ban Vágó Pál, A magyar huszárság diadalútja című, 18x3 méteres festményének restaurálásakor sikeresen beváltak a vászonkép kisimítására és máig szépen síkban tartják11 12 (18-19. kép). A jól megtervezett rugók előnye, hogy mintegy „megérzik” a szükséges feszítő erőt. Beállnak arra, és tartósan abban a tartományban tartják a képet. Ha a kép a környezet változásainak hatására összezsugorodik, utána engednek, ha megereszkedik, akkor pedig a rugók összehúzódása tartja a festményt feszesen. A két szélső állapot közötti rugóút során a feszítőerő nem változhat jelentősen. Ez csak akkor lehetséges, ha a rugó elég hosszú és a vászon méretváltozása nem okoz jelentős méretváltozást benne. A festmények többsége az 1-1,5 méter körüli mérettartományban készül. Ezek esetében egy százalék elmozdulás 1-1,5 centimétert jelent. Ha két oldalon rugóval feszítjük fel a képeket, az 5-7,5 milliméter hosszváltozást okoz rugónként. A rugó feszítő-erejének még lényegesen nagyobb elmozdulás esetén sem szabad nagyon megváltoznia. Vágó Pál müve azonban sokkal nagyobb a fent említetteknél, így a szerző, amikor a rugókat megtervezte, arra is figyelt, hogy a festmény méretének változásai ne befolyásolják túlzott mértékben a feszítőerőt. Ezért döntött a húzó rugó mellett, és választott viszonylag hosszú rugókat (20. kép). A jelen cikkben ismertetett rugókat a Bánki Donát Műszaki Főiskola segítségével sikerült optimálisra ala-11 Berger 2000. pp. 245-262., Berger 2000. pp. 263-275. 12 A festményt Bucsi Ágnes, Gyöpös Miklós, Szentkirályi Miklós és a szerző restaurálta. A vakkeret mérnöki terveit Lőrincze Zsuzsanna készítette. 18. kép. Vágó Pál 18x3 méteres festménye a vakkeretre való felfeszítés előkészítése közben. 19. kép. A görgős fiiggesztők segítségével stabil alumínium sínre fellógatott kép. kítani, ők végeztek szívességből méréseket a Restaurátor Tanszék számára. A mérések tanulságait felhasználva alakította ki a szerző a ténylegesen alkalmazott rugókat, melyeket változtatás nélkül javasol felhasználni.13 A rugók úgy vannak megtervezve, hogy amennyiben tíz centiméterenként helyezünk el egyet-egyet és pont tíz centiméteresre húzzuk ki, éppen 25 N/méteres feszítést kapunk. Innen egyszerű számolni, ha kicsit gyengébb, vagy netán erősebb feszítést kívánunk alkalmazni. Elő-13 A rugókat a Makai Rugókészítő Kft. készítette. Budapest 1082 Baross u. 59. http://www.rugokeszites.hu 19
