Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)
Bóna István: Vászonkép restraurálás vákuumasztal nélkül
Festmény-simítás párásító dobozzal A simítás kitűnő módszere a hideg párásító doboz alkalmazása. Ezt a technikát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen Tannar Ruuben, a finn testvérintézmény tanára mutatta be 2005-ben5 (8. kép). A módszer lényege, hogy habkarton lemezből készítünk egy akkora dobozt, mint a festmény mérete. A dobozt vékony lécekkel merevítjük, és polietilén fóliával kibéleljük. A képet úgy helyezzük fel a dobozra, mint egy fedelet. A lehajtva maradt feszítő szélek hasonlóan veszik körül a doboz felső élét, mint a tető pereme. A vásznat ezután befőttes gumikkal felfeszítjük. A gumikat iratcsipeszek és durva csiszolóvászon segítségével erősítjük a függőlegesen lefelé álló feszítő szélhez. A gumik másik felét szegekbe akasztjuk, melyeket egyszerűen beleszúrunk a habkartonba. A szegek távolsága és a befőttes gumi mérete határozza meg a feszítőerőt. Ezt kezdetben kicsire vesszük, majd a simítás során fokozatosan növeljük. Célszerű a doboz oldalára körben egy vonalat húzni abban a távolságban ahova először kívánjuk beszúrni a szegeket, hogy azok a peremtől mindenütt egyforma távolságban legyenek. így a feszítő erő is egyenletes lesz. Ha a feszítést változtatni akartjuk, áthelyezhetjük a szegeket, de a növelésnek vannak egyszerűbb módjai is. A gumit átfeszíthetjük az egyik, vagy mindkét szomszédos szegen is (9. kép). A párásításról egy megnedvesített, majd alaposan kicsavart lepedő anyag gondoskodik. Ezt betesszük a doboz aljára. Ezután a dobozt lefedjük polietilén fóliával, vigyázva arra, hogy az ne érhessen a festményhez. Ha professzionális műteremben dolgozunk, a dobozban mérjük a hőmérsékletet és a relatív páratartalmat. A hőmérő és a páratartalom mérő szenzorjait minél magasabban, közvetlenül a festmény alatt kell elhelyezni. Olyan berendezést használjunk, amelynek a különálló érzékelője vezetékkel van összekötve a leolvasó egységgel, hogy azt bevezethessük a dobozba. A leolvasás így folyamatosan lehetséges a belső környezet megbolygatása nélkül. A gyakorlatban ez a mérés nem túl fontos, hideg párásítás esetén alig fordulhat elő olyan eset, ami a festmény károsodásához vezetne. A páratartalom nagyon gyorsan beáll 80% körülire és tartósan ott is marad. A hideg párásítás a festmény-simítás legkíméletesebb módszere. Az esetek többségében egy-két kezelés elég a tökéletes eredményhez. Tannar Ruubennel Grúber Béla egy mindkét oldalon, erősen pasztózus, vastag olajfestékkel festett vásznát választottuk a próbához, amit más módszerrel nem lehetett volna kezelni. A kép a Magyar Képzőművészeti Egyetem tulajdona, ezért a szerzőnek máig módjában áll figyelni az eredményt. A kép kisimítása egy hétig tartott, ami ritkaságszámba megy.6 Az eredmény nagyon meggyőző volt. Mára, kilenc év elteltével a festmény újra elkezdett kissé hullámosodni, de véle-5 Metropolia University of Applied Sciences, Department of Conservation. 6 A simítás nagyon hosszú ideig tartott, ezért azt a szerző fejezte be. 8. kép. Tannar Ruuben festményrestaurátor párásító dobozt épít a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tartott kurzusa alkalmával. 9. kép. Párásító dobozra feszített festmény. ményünk szerint egy nap alatt újra ki lehetne simítani. Ha rugós vakkereten lenne, egész biztosan sima lenne. Ez esetben azonban az eredeti szerkezet minél teljesebb megőrzését tűztük ki célul. A simítás után, ha dublírozás vagy a feszítőszél megerősítésére szükséges (strip lining) az utóbbiak kiegyenesítése nélkül, kézi módszerekkel az is megoldható. Mindössze annyit kell tenni, hogy egy lécet erősítünk a munkaasztalra két pillanatszorítóval, ehhez támasztjuk a festmény felhajlított feszítő szélét. így lehetővé válik a feszítőszél erősítésnek, vagy a dublírvászonnak a felhajlított vászonhoz való hajlítása és vasalása. A beavatkozáshoz mind termoplasztikus ragasztók7, mind hagyományosabb anyagok használhatók. Festmény-simítás feszítőkeretekkel és mágnesekkel A vászonban bekövetkezett deformációk kisimításának másik módszere a feszítőkeretek alkalmazása. Ezekből sok gyári termék ismert, azonban mind igen drága. Vannak olcsóbb, „házilagos” megoldások, melyek közül egy pár lengyel ötletet a szerző is kipróbált.8 A legígérete7 Például a BEVA 371, vagy a Lascaux 360 H. V. Mindkettőt dublírozáshoz fejlesztették ki. BEVA 371: etilén-vinilacetát gyanták gél oldata petróleum származékokban. Lascaux 360 H. V.: akril diszperzió. 8 Mitka 1997. pp. 76-78. 16
