Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Beöthyné Kozocs Ildikó et al.: A pergamen és a cserzetlen bőr felépítése, viselkedése, károsodása a műtárgyrestaurálás tükrében
pergamenből készítették a formák kivágásával. A mozgatható végtagokat cérnával és bőrkorongok segítségével rögzítették. A fogók szaruból vagy fából készültek, ezeket zsinórral vagy növényi szállal erősítették a testhez. Az indonéz és kínai figurák áttörtek, aprólékos, finom stancolásúak, felületük festéssel, aranyozással díszített. A Törökországban készültek egyszerűbbek, kevesebb rajtuk az áttörés, általában színezettek. A tárgytípus leggyakoribb károsodásai a deformáció, az áttört területek finom részleteinek átszakadása, a festékrétegek és az aranyozás pergése, valamint a mozgó szerkezet sérülése (15-16. kép). Legyezők A pergamen az úgynevezett laplegyezők készítésénél volt használatos. Ezek fő részei a - csont, fa, teknőspáncél, szaru vagy műanyag - küllők és a legyezőlap. A küllőket berakással, faragással, aranyozással díszítették és az egyik végükön szeggel összeerősítették. A legyezők általában két lapot tartalmaznak, melyek két oldalról borítják a küllőket és azokhoz ragasztással rögzítettek. Előfordul, hogy mindkettő pergamenből készül, de sokszor az egyik papír anyagú. A legyezőlaphoz nagyon finom, vékony, rugalmas, krétázott, alapozott felületű pergament használtak, melyet festéssel, aranyozással, esetleg nyomtatással díszítettek. A két lapot felső szélük mentén keskeny selyem- vagy papírszegéllyel fogták össze. A legyezők leggyakoribb károsodásai a használatból eredő fizikai sérülések, melyek a kinyitás és összecsukás közben keletkező súrlódás és feszültségek miatt alakulnak ki. Ilyenek a pergamen és papír meggyengülése, szakadása a hajtási vonalakban, a festékrétegek pergése, kopása, a küllők törése, díszítéseik, valamint a papír- vagy selyemszegély sérülése (17. kép). Szerkezetre feszített rezonáló hártyák Dobok A bőrrel kombinált hangszerek közül a különböző dobok kerülnek leggyakrabban restaurátorok kezébe. A dobok egy szilárd vázból (dobtest) és az arra felfeszített membránból állnak, de lehetnek rajtuk fogó, fém alkatrészek (pl. csörgők) és egyéb díszítőelemek is. A test anyaga és formája nagyon változatos, többnyire fa, fém vagy kerámia, melyre a bőrt ragasztással vagy fűzéssel rögzítik. A membrán anyaga, készítése különböző, attól függően, hogy a világ mely részéről származik a tárgy. Az európaiakon általában pergament alkalmaztak, de a néprajzi gyűjteményekben őrzött afrikai, ázsiai vagy új-guineai dobokon előfordul cápa- vagy varánuszbőr, melyet többnyire nem meszeztek, áztattak olyan alaposan, mint a pergament. Ezért a dobbőrök tulajdonságai nagy eltéréseket mutathatnak. Jellemző károsodásaik használatukból, illetve a nedvességtartalmuk változásából erednek, leggyakoribb a szakadásuk, deformációjuk és a dobtesttől történt részleges vagy teljes elválásuk (18. kép). 17. kép. 18. századi legyező pergamenlapjának sérülése hajtásban (MNM, fotó: Nyíri Gábor). 18. kép. Erősen sérült nyenyec sámándob (Néprajzi Múzeum, fotó: Nyíri Gábor). 19. kép. Festett, aranyozott pergamen borítású doboz (Déri Múzeum, Debrecen, fotó: Nyíri Gábor). Kemény magra rögzített pergamen, nyersbőr Dobozok, tokok Az ide sorolható tárgyak külső borítása készült pergamenből, esetleg cserzetlen bőrből, amit általában valamilyen kemény (többnyire fa vagy papír) magra ragasztással rögzítettek. A doboz vagy tok szerkezetétől és nyitásának módjától függ a tárgy jellemző károsodása. A felnyitható tetejű dobozok a könyvekhez hasonlóan a nyílásban és az 95
