Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)

Sor Zita: "Ami tapad, az ragad" - nyomásérzékeny ragasztóanyagok vizsgálata és eltávolításuk a restaurátori gyakorlatban

színoldallal felfelé, műanyag szitán hideg vízbe merítet­tük, majd onnan kiemelve szívóasztalra helyeztük. Felül­ről lágyan permetezve még egy kicsit „átöblítettük”. A da­rabok szárítása szabad levegőn, nehezék nélkül történt. Mivel a papírszalag pH mérése 5-ös, tehát savas érté­ket mutatott ki, szükséges volt a papír savasságának meg­kötése, közömbösítése. A legmegfelelőbb a kálcium-hid­­roxidos fürdő lett volna erre a célra, de ez a műtárgy háromszori áztatását igényelte volna. Ezért a tárgy szem­pontjából veszélytelenebb, ugyan kevesebb savat meg­kötő, de mégis valamennyi segítséget nyújtó egyszeri, hátoldalról történő átpermetezést 9-es pH-ra beállított kálcium-hidroxiddal, valamint levegőn történő szárítást választottuk a tárgy kémiai stabilizálása érdekében. Hiányok pótlása, szakadások megerősítése, kasírozás A papírszalag hiányainak pótlása és a szakadások meg­erősítése egy lépésben, szívóasztalon, papíröntéssel tör­tént, amit azonnali kasírozás követett. Az öntést meg kellett előznie a több száz darabka illesztésének. Ehhez először tekercsdarabonként hátoldalról aceton segítségé­vel eltávolítottuk a vizes kezelés közben a darabok össze­fogásához alkalmazott akril ragasztócsíkokat (15. kép). Majd a szalag darabjait egy, asztalra előkészített poli­észter fóliára helyezett Holytexre tettük arccal lefelé. Ott finoman, desztillált vízzel átpermeteztük. A papírt, megereszkedése után egy másik Holytex-szel és poli­észter fóliával lefedtük, majd megfordítottuk. Az így az alsó Holytexre tapadt papírtekercs darabkák színoldalról illeszthetőkké váltak (16-17. kép). Ezután a tárgyat nedves Holytex-szel lefedtük, majd arccal lefelé a szívóasztalra fordítottuk. A hiányokat és szakadásokat hátoldalról az előre, direkt színezékkel megszínezett papírrostokkal papíröntéssel egészítettük ki, illetve erősítettük meg (18. kép). Az öntés után, még a szívóasztalon hátoldalról eny­veztük a papírt, majd híg rizskeményítővel átkent, köze­pes vastagságú japánpapírral megkasíroztuk. A papírszalag részleteket száradás után körbevágtuk és búzakeményítővel összeragasztottuk. A tárolhatóság és a későbbi sérülések elkerülése végett a szalag végeit, egy-egy, 10 cm átmérőjű plexihengerre ragasztottuk (19. kép). A tulajdonos intézény muzeológusával egyeztetve úgy döntöttünk, hogy az eredeti papírtekercs - főként műtárgyvédelmi okok miatt - nem kerül visszaépítésre, hanem a fadobozban egy digitális úton elkészített, retusált kópia helyettesíti (20. kép). A munka során természetesen megtörtént a fadoboz, az előlap, a hátlap, a textilfüggöny, valamint a zeneszer­kezet és a papír kulisszaelemek konzerválása, restaurálása is. Műtárgyvédelmi okokból a zeneszerkezet hangját digi­tális úton rögzítettük. Valamint analógia alapján rekonstrukció készült a dobozt az előlaphoz fogó hiányzó timpanonról. 15. kép. Az első képkocka az akril csíkok eltávolítása után (Orosz Katalin felvétele). 16. kép. Az első képkocka darabjai illesztés előtt (Orosz Katalin felvétele). 17. kép. Az első képkocka illesztés közben (Orosz Katalin felvé­tele). A restaurált színház a székesfehérvári Hetedhét Játék­múzeum új állandó kiállításában tekinthető meg (21. kép). 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom