Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Sor Zita: "Ami tapad, az ragad" - nyomásérzékeny ragasztóanyagok vizsgálata és eltávolításuk a restaurátori gyakorlatban
idézhetünk elő. Előnye, hogy mikroszkóp alatt, ellenőrizve végezhetjük. A második út a távolról történő oldószeres párásítás, mely továbbfejlesztése az előző módszernek. Itt a száraz szívópapírt Gore-tex félig áteresztő membrán helyettesíti. Az anyag membrán oldalával fekszik a kérdéses felületen, vagy az egész tárgyon, közöttük nem szövött poliészter segédanyaggal. A membránra oldószerrel nedvesített szívópapírt helyezünk, majd az egészet polietilén fóliával légmentesen lezárjuk. A membrán segítségével itt az oldószer párája duzzasztja a ragasztót. Hátránya, hogy lassú és kevéssé ellenőrizhető. Előnye, hogy nagyobb felület egyszerre kezelhető. Egy másik módszer az oldószeres pakolás, amikor egy gél segítségével, azon lassan áthatolva jut az oldószer az oldandó anyaghoz. Ehhez alkalmazható sűrű metilcellulóz gél is, de új anyagként jelent meg a restaurátori gyakorlatban a Polysurf 67 CS elnevezésű, cetil-hidroxietilcellulóz gél, mely a szakirodalmi források szerint rendkívül hatásosan alkalmazható erre a feladatra. A harmadik út az oldószerbe történő bemerítés. A módszer alkalmazásának kulcsa olyan oldószer megtalálása, mely a tárgy egyetlen komponensében sem tesz visszafordíthatatlan kárt, de lehetőség szerint maradéktalanul oldja az oldandó összes ragasztótípust. Előnye, és egyben hátránya, hogy gyors, nehezen kontrollálható, nagy felületen, az egész anyagot egyszerre kezeli. Többszöri bemerítés és az oldószer cseréje kevesebb esélyt ad arra, hogy a ragasztóanyag a rostok között maradjon. Mivel egész felületet érint, a papír anyaga fizikai értelemben is mindenhol ugyanúgy reagál, ezzel megkönnyítve a későbbi munkát. Elátránya, hogy a bemerített tárgy egészére veszélyes lehet abban az esetben, ha az eljárást nem körültekintően készítjük elő és alkalmazzuk. Az egész felületen elszínezheti a papirt, megváltoztathatja annak fizikai tulajdonságait (pl. törékennyé teheti), amennyiben nem tudunk többszöri fürdőt alkalmazni, az oldott anyag a papír teljes felületében visszamaradhat. Hátránya továbbá a nagy oldószerigény és az egészségre gyakorolt nem feltétlenül kedvező hatás. Alternatív megoldásként felmerülhet a szívóasztalon történő oldószeres kezelés. E módszer lehetővé teheti egyrészt, hogy az oldószer a legkevesebb ideig legyen a papírban, de jól átjárja azt. Másrészt maximálisan irányíthatóvá válhat az oldószer tárgyban megtett útjának iránya, elkerülve ezzel a színoldal esetleges foltosodását. Elkerülhető továbbá a nedves tárgy mozgatása és talán biztonságosabban kezelhető a színoldalról. Hátránya, hogy nem mindenhol áll rendelkezésre nem vizes oldószereket leszívó vákuum asztal, valamint a hozzá tartozó elszívó berendezés. Az oldószer hézióját és az alatta lévő rétegekhez történő tapadását, adhézióját kell csökkenteni. Az oldószer, legyőzve az összetartó erőket, behatol az oldandó anyag molekulái közé, majd burokszerűen körbevéve oldatba viszi azokat. Az eltávolítani kívánt anyag megfelelő oldószere az, amelyik molekuláival hasonló nagyságrendű vonzó és összetartó erő áll fenn. A ragasztók eltávolításának tervezéséhez a papírszalag kis töredékein, illetve az azokról vett ragasztómintákon oldódási próbákat végeztünk. 11, a restaurálásban gyakran használt oldószert választottunk ki a kísérletekhez. Az első körben tamponálással vittük fel az oldószert a felületre. Másodszor már bemerítéssel dolgoztunk, de csak azzal a hat oldószerrel, melyeknél az előző vizsgálat alatt oldás volt tapasztalható. Az oldódási tesztek eredményeit elemezve a metil-etil-keton és aceton 2:1 arányú keverékét választottuk, valamint a tárgy oldószerbe történő bemerítése mellett döntöttünk. Ez az oldószerkeverék alkalmasnak tűnt arra, hogy a hátoldali barna ragasztónyomokat eltávolítsa, valamint a legtöbb ragasztószalagnál a hordozó mechanikus eltávolítása után visszamaradt ragasztónyomokat, ha kisebb mértékben is, de szintén oldja, vagy halványítsa. A keverék alkalmazása anyagi szempontból is előnyösnek mutatkozott. A bemerítésre azért volt szükség, mert ezzel az eljárással volt biztosítható az a lényeges feltétel, hogy a felületet - a máz- és nyomdafesték réteg esetleges sérülésének elkerülése végett - a legkevésbé érintsük. Az oldószeres kezeléshez használandó segédanyagokat szintén oldódási vizsgálatnak vetettük alá bemerítéssel. Tcas-íélc olhatósági háromszögdiagramm----------A • di mcti 1-tonnámul •etil-alkohol: ctil-acctát = 50:50 ^ • accton & •tctrahidroíorán o ^ • mctilén-klorid / \ \ -MIK /. , /\ A • ^ • toluol V • • • • f \ / v V V . V V V V V • \ Mindennemű oldószeres kezelés legfontosabb előfeltétele a megfelelő oldószer megtalálása. Ehhez a Teas-féle rendszert vettük alapul. Az oldás során az eltávolítani kívánt anyag molekuláinak összetartó erejét, azaz ko-Diszperziós paraméter fd 2. ábra. Az oldódási próbákhoz választott oldószerek elhelyezkedése a Teas-féle diagrammban. 77
