Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Kürtösi Brigitta Mária: Eredeti (és) másolat. Római mozaikpadló másolat készítése és eredetijének vizsgálatai. Villa Romana Baláca
Eredeti (és) másolat Római mozaikpadló másolat készítése és eredetijének vizsgálatai Villa Romana Baláca Kürtösi Brigitta Mária Kontextus Nemesvámos határában, a rómaiak által is ismert három forrás1 (Nagykút, Kiskút és Anyoskút) által kijelölt, mintegy 9 hektárnyi területen elterülő egykori pannóniai nagybirtok, Villa Romana Baláca, a Balaton-felvidék eddig ismert legjelentősebb római kori lelőhelye (1. ábra). A 20. század elején, 1906 és 1909 között a Nemesvámos-Balácapuszta területén indult ásatások során került felszínre az I. számú római lakóépület négy“ mozaikpadlója. A peristylium-os főépület első periódusa az 1. század végére a 2. század elejére tehető. A napvilágra került falfestmény-töredékek és egy elrejtett éremlelef’ alapján a 2. és 3. században jelentősebb károk érhették az épületet, ezt követően viszont nagyszabású építészeti átalakítások zajlottak.4 A villagazdaságot megközelítőleg a 4. század végéig használták a rómaiak. A balácai főépület egykori díszítése provinciális viszonylatát véve is pompásnak mondható. A falfestményeket és a mozaikokat Severus-korinak tartják. A 20. helyiség a főépület apszisos záródású tablinum-a, 70 m1 2 3 alapterületű reprezentatív fogadóterme lehetett (2. ábra). Színes mozaikpadlóját 1925-ben emelték ki eredeti helyéről Rhé Gyula, ásató régész vezeté1 Laczkó, D. - Rhé, Gy.: Balácza, A magyar orvosok és természetvizsgálók 1912. augusztus 25-29. Veszprémben tartandó XXXVI, országos vándorgyűlés tiszteletére. Veszprém, 1912. Egyházmegyei Könyvnyomda, Báró Hómig Károly, Veszprémi Püspök kiadása, p. 34. 2 „Nyomaink vannak arra, hogy telepünkön e mozaikok nem voltak az egyedüliek. " Rhé Gyula közlése. Laczkó, 1912. p. 98. Kisebb különálló töredékeket valóban őriznek a Veszprém Megyei Múzeum raktárában. 3 A főépület északi fűtőcsatornájának megnyitására „csak a III. század közepe táján bekövetkező barbár betörés után kerülhetett sor. A fűtőcsatornában talált, a betörés hírére bőrzacskóba és edénybe rejtett 86 db ezüst és bronz éremből álló kisebb lelet együttest sem használták újra fel, s a már többé nem fűtött, törmelékkel betöltődött fütöcsatornában várta napvilágra kerülését." K. Palágyi, S.: Őskor, római kor, népvándorlás kora. In: Veress, D. Cs. - Hudi, J. - Ács, A. - K. Palágyi, S.: Nemesvámos története - A község története az ősidőktől napjainkig. Veszprém, 1994. pp. 7-47. 4 K. Palágyi, S.: Baláca. Római kori villa. Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 513. 1995. p. 8. sével.5 1926 és 1976 között a villagazdaság területén, ahogy azelőtt, úgy továbbra is mezőgazdasági művelés folyt, a főépület felett pedig legelő volt.6 A hosszú kihagyás után 1976-tól indulhattak újra a régészeti feltárások, valamint az eredményeket szakszerűen értékelő és bemutató munka Balácán, melyek dr. Palágyi Sylvia nevéhez fűződnek. 2007-től Csirke Orsolya folytatja elődei munkáját a területen. 1. ábra. A balácai római lelőhely és környéke (Laczkó, D. - Rhé, Gy.: 1912. p. 32.). 5 A munkálatokat Rhé Gyula mellett Wollanka József irányította (Magyar Nemzeti Múzeum). 6 K. Palágyi, S.: A balácai villagazdaság alaprajza az újabb megfigyelések tükrében. In: Balácai Közlemények I. 1989. pp. 11-34. 34
