Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Bóna István: Gyengéd restaurálás. A minimális beavatkozás - maximális eredmény elvének alkalmazása egy barokk falfestmény-cikluson. A veszprémi Bíró-Giczey ház barokk falfestéseinek feltárása és restaurálása
munkafolyamatot alkalmazni. A festmények már eddig is rengeteg károsodást szenvedtek, nem akartuk további kockázatoknak kitenni a müveket. A restaurátorok gyakran emlegetik, hogy a modem restaurálásnak hitelesnek kell lennie. Ez a kijelentés félrevezető, mert mit is jelent a hitelesség? Hiteles lehet egy másolat, vagy egy rekonstrukció is. Vannak, azonban, akik a hitelességet úgy értelmezik, hogy olyanra alakítják a festéseket, amilyenek azok szerintük eredetileg lehettek. Ez azonban nem felel meg a modem elveknek. A valódi cél az, hogy feltárjuk és bemutassuk az eredeti festést. De mit tekintünk eredetinek? A falfestések az elkészítésük utáni pillanattól kezdve elkezdenek romlani, károsodni, szennyeződni, patinázódni. Az átfestések további károsodásokat okoznak, és a később bekövetkező feltárás során is keletkezhetnek sérülések. A feltárás után többnyire egy „romot” kapunk eredményül, de mégis ez az, ami a múltbeli művész keze munkájából ránk maradt. Nincs jogunk ezt felülbírálni, még akkor sem, ha tudjuk, hogy nem azt látjuk, és nem azt a látványt fogjuk helyreállítani, ami a művész eredeti szándéka volt. Nekünk a feltárt felületet kell kezelnünk, ezt kell érthetővé és érzékelhetővé tennünk a látogatók számára. A kiegészítés célja pedig az, hogy a nézőt segítse a megmaradt eredeti, de sérült festések megértésében és élvezetében. Mindig a háttérben kell maradnia, szolgálva az eredeti mű maradványait. Restaurátorcsoportunk Veszprémben konzerválás-technikailag a legmodernebb, lehetőleg szervetlen anyagok használatát részesítette előnyben. Minden négyzetcentiméterért megküzdöttünk. A tisztításnál az volt a cél, hogy az összes fennmaradt információt megőrizzük, még akkor is, ha a felületek nem lesznek teljesen „tiszták”. A retusokat a patinás felületekhez igazítottuk (1-4. kép).10 Ismertek azonban olyan esetek, ahol a beavatkozások túlzottak, és a falakon már nem az eredeti festett felületek dominálnak, hanem a restaurátorok „művészi” munkája, esetenként a feltárt felületekre is kiterjedő retusok, átfestések. Pedig ha a helyreállítás visszafogott, valóban szakszerű, a látvány szinte automatikusan egységessé válik, hiszen a feltárás után az adott helyiség kifestett falai még nem különböztek egymástól. Le kell szögeznünk, hogy a restaurátor, amikor a múlt egy emlékén dolgozik, nem lehet alkotóművész, hanem a legnagyobb alázattal és szakszerűséggel „alkalmazott művészi munkát” végez, köteles a múltból ránk maradt alkotást teljes eredetiségében a nagyközönség elé tárni és a jövendő generációkra átörökíteni. Azaz: a restaurátor tevékenységét a festmények kiegészítése során a modem műtárgyvédelmi elveknek és nem a művészi allűröknek kell meghatározniuk. Másrészt a restaurálás szabályai alapján a retusnak a tömítésen és nem máshol van a helye. Veszprémben, a négy szobában tíz restaurátor dolgozott. A kollégák magától értetődőnek vették azokat a korszerű elveket, melyeket fentebb említettünk. Mindenki 10 Korábban létezett egy olyan szemlélet, hogy a falfestményeket „kicsit túl kell tisztítani”, mert „a piszokhoz nem lehet retusálni”. elfogadta, hogy az egymásba nyíló négy helyiségnek teljesen egységes szemléletet kell tükröznie, és fegyelmezetten követte a restaurálás előre kialakított és egyeztetett elveit és gyakorlatát. Mindenki elfogadta, hogy a hazai szokásnál sokkal visszafogottabb, a teljes eredetiségre összpontosító, a konzerválást előtérbe állító munkát kell végezni. A létrejött eredmény annak köszönhető, hogy a kollégák egymáshoz alkalmazkodva, egymást támogatva és a kialakított koncepcióval egyetértve vettek részt a munkában. Szerző megítélése szerint a restaurátorok Veszprémben nemzetközi szinten is kiváló munkát végeztek úgy, hogy semmiféle önfeladástól nem szenvedtek, inkább jogosan büszkék voltak az eredményeikre. A lemeszelt falfestések helyreállítása A szobákat diszperziós festékkel fehérre lefestve adták át. Ez alatt további, nagyon erős kötésű festékrétegek voltak. Mind a négy helyiségben az összes kifestéskor átkaparták a felületeket, ezzel a szekkó technikával készült falfestéseket súlyosan károsították. A mennyezeteket ritkábban festették újra, és szerencsére ott nem végeztek olyan gondos munkát, ezért az E01, E03 és E04 jelű helyiségekben a mennyezetek valamivel jobb állapotban kerültek elő, mint az oldalfalak. Az is lehetséges, hogy a mennyezeteket később festették le, mint az oldalfalakat. A kemény átfestésekhez jobban tapadt a barokk festés, mint a falazathoz. A feltárásnál ezért a szokásostól eltérő eljárást alkalmaztunk. Az átfestés nagyját szikével óvatosan lehántottuk. A felülethez közvetlenül tapadó vékony réteget ezután üveg-ceruza és speciális radírok segítségével fokozatosan vékonyítva távolítottuk el. A leghatásosabb az „Inoxcrom” néven forgalmazott radír volt, melyről az üzletben semmiféle tájékoztatást nem tudtak adni." Ismeretlen eszköz alkalmazása rejthet bizonyos veszélyeket, itt azonban az eredmény annyira meggyőző volt, és más módon nem tudtunk még hasonlót sem elérni, úgyhogy vállaltuk ezt a kockázatot. A felületek patinás, elváltozott, de eredeti információkat hordozó rétegeit megtartottuk. A feltárás a díszterem mennyezetének kivételével mindenütt így történt (10. kép). Az előttünk dolgozó kutatók véleményünk szerint eltávolítottak olyan részleteket is, amiket a patinarétegek még jól láthatóan hordoztak. Az így megkoptatott részeket meghagytuk abban az állapotban, ahogy találtuk. Nem próbáltuk rekonstruálni a friss adatok alapján az elveszett motívumokat, még akkor sem, ha biztosan tudtuk mi volt ott. Az általunk végzett konzerválás, restaurálás célja a múltból ránk maradt alkotások minél teljesebb megőrzése volt, nem pedig a gyakran emlegetett „esztétikai” vagy „művészi” szempont: azaz az „eredeti”, „hiteles” megjelenés visszaállítása, akár az anyagokban bekövetkező áldoztok árán is. Ha ezt a szemléletet sikerülne szélesebb körben elterjesztenünk, akkor valósulhatna meg 11 Az Inoxcrom céget 1942-ben alapították Barcelonában. Azóta is vezető írószergyártó, http.www.inoxcrom.com (2013.02.15.) 26
