Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Nyárádi Zsolt: Bögöz középkori temploma és temetője
tesebb kutatása egyben jó esélyt nyújt a két nagy középkori művészeti korszak, a románkor és a gótika közötti átmenet tanulmányozására, hiszen a bögözi a legépebben megmaradt templom, amely ebben a korszakban épült. A mellékoltárokat a 2012-es felújításkora falkutatás során találták meg, környezetük vizsgálata egyértelművé tette, hogy azok a templomfal építésével egy időben kerültek beépítésre. A 16. század második felében festették fel az északi falon található falképeket, melyek Szent László, Antiochiai Szent Margit és az Utolsó ítélet ciklusait ábrázolják. Szintén a 2012-es feltárások eredményei között kell megemlítenünk, hogy a templomtól dél-keletre egy, a mainál kisebb cinteremfal nyomait észleltük. Ennek bontási rétegét szürke, tömött, enyhén kevert habarcsrögös humusz zárja le, erre hordták rá a gótikus hajó boltozatának omladékát (18. század eleje). Ezt a cinteremfalat valamikor a gótikus átépítések során bontják le és kissé megnagyobbítva építették újjá. A sekély (20-25 cm) alapozású, 75-80 cm széles falnak nem lehetett komolyabb védelmi szerepe, egy alacsony, a felszentelt teret lezáró fal volt csupán, amelyet elbontása után az újabb sírok szinte teljes egészében eltüntettek. Jelentősebb munkálatok a 15. század második felében kezdődtek újból a templomon, amikor a gótikus ízlés szellemében teljesen átépítik. Feltehetően először a szentélyt bontották le, és kissé kitoldva építették át sokszögzáródásban, gótikus mérműves ablakokkal, támpillérekkel, kőből készített boltozatbordákkal, gazdagon díszített boltozatzáró kövekkel. A szentély déli falának keleti részén ugyanekkor kiképeztek egy szamárhátíves ülőfülkét is. Újjáépítették a hajó és a szentély találkozásánál levő diadalívet is, amely csúcsívben végződik, éleit faragott kváderkövekből rakták ki. Atemplom hajójának átépítése már a 16. század elejére tehető. Elbontják a tetőzetet és a falakat megmagasítják, hogy elhelyezhetőek legyenek a méretes gótikus ablakok. A magasítás nyomai ma is jól láthatók a nyugati oromfalon. A déli oldalon egy bejáratot is nyitottak, amelybe pálcatagos, szemöldökgyámos ajtókeretet helyeztek, ugyanitt a románkori ablakot elfalazták. A megmagasított templombelsőt a szentélytől eltérően terrakotta bordákkal boltozták fel, a boltozatok ellensúlyozására pedig hét támpillért emeltek, amelyeket fekete andezitből faragott párkányzatok díszítettek. Hasonló anyagból készült a koronázó párkány is. Az északi oldalra egy sekrestyét is építettek (3. kép), amelynek szintén szemöldökgyámos kőkerettel szegélyezett bejárata volt. Ezt követően az egész templombelsőt kőlapokkal borították. Elbontották a korai cinteremfalat és helyette egy mélyebbre alapozott kerítőfalat építettek. Feltehetően akkor még a templomot zsindellyel fedték. A 2012-es feltárásokból kiderült, hogy a 16. század vége felé cserépfedés került a templomra, ugyanis közvetlenül a gótikus építési szint utáni rétegben már tetőcserép töredékeket találtunk. 3. kép. A felszínre került sekrestyék alapfalai a templom északi részén. A reformációt követően a falu lakosai református hitre tértek át, így a kálvinizmus puritán szemléletének megfelelően a templomban levő falképeket lemeszelték. Az oltárokat és a szentképeket eltávolították és az egész templomot fehérre meszelték le. A reformációt követően jelentősebb átalakítás a templomot nem éri még az 1661-es török betöréskor sem. Az akkori egyházi leltárakból kiderül, hogy elviszik azonban a katolikus időkből fennmaradt miseruhákat is. Ezt pótolandó, rengeteg szőnyeg és terítőadományozás történik az ezt követő években. Furcsa, hogy nem találkozunk sem levéltári, sem régészeti adatokkal, amelyek a templom felégetését igazolnák,14 amíg ugyanekkor más udvarhelyszéki templomok közül sok elpusztul,15 és a későbbi egyházi vizitációk alkalmával készített jegyzőkönyvekben már újjáépítésként emlegetik a felújításukat.16 17 A középkori templomon az első komolyabb átalakításokat a 18. század elején végezték. Az 1721-es vizitáció romosán találta, mind a templomot mind a cintermet, és mivel a megyebíró nem intézkedett, őt tették ezért felelőssé.1 Ekkor először a romladozó boltozatot szedték le és cserélték ki egy Stephanus Fabritius és Daniel Philip által festett kazettás mennyezetre, amely a Borsai és Korda családok patronálásával készülhetett el. Az elbontott boltozat törmelékének egy részét a cinterem dél-keleti sarkába hordták, a 2012-es feltárás során számos bordatöredék került elő ebből az omladékos rétegből. Ezt követően kicserélhették a tetőzetet is, cserepeket helyezve fel, némelyiken az 1746-os évszám szerepelt. Az ásatások során ennek a felújításnak a rétegeit azokon a helyeken, ahol a későbbi sírok nem vágták át, megtaláltuk, még a templomfalaktól távolabb lévő területeken is. Az új korízlésnek megfelelően, a század közepére teljesen átalakítják a templombelsőt. 1746-ban, a hajdani szentély keleti felében két pilléren nyugvó orgonakarzatot 14 Egy tűzvésznél nyílván beomlottak volna a gótikus boltozatok. 15 Forró 2003. pp. 22-34. 16 Hasonló esetet láthatunk Énlakán. (Kénosi-Uzoni 2009. pp. 445^146). 17 „Feles ruinák találtatván mind az Templom, mind penig a Tzinterem körül, minthogy azok reparatioját a Sz. Egyház Bírája nem urgeálta, az hol illett volna, maga büntetödjék érette." (Liber Eccl. 1715. p. 232.) 11
